A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 2. (Szeged, 1974)
Bálint Csanád: A honfoglaláskori lovastemetkezések
A szövegben előforduló népnevek közül Kazária azonosítása kétségtelen ( X s "iT i 5 ,Kázárijá'), hasonlóképpen Bizáncot jelenti a Makedón ( I'll iO,Mukdon') és Javán ( ] "\ s ,Jáván') királya elnevezés. A kazár uralkodó nevének irata csak egy írásjellel tér el a bibliai Benjáminétól ( V P s ] i,Binjámin'), ugyanez áll Áron nevére is ( 11 П ,4 ,Áháron'), Az alán népnév is világosan olvasható ( 1 V К ,Álán'). 149 Aszia királya az asz-okkal, lovasnomád alánokkal azonos. 150 Az 51. sorban töredékes T(urkia) ... MJ ) az 56. sorban tisztán látszik (X S P"\ \\3} ). Ezekben a turkokban V. Mosin és M. I. Artamonov a torkokat ( = uzokat) látja, akik a leírt eseményeknél később jelentek meg a Volgánál. 151 Tekintve hogy valamennyi IX— XII. századi bizánci befolyást tükröző forrás a magyarokat nevezi türk, türk néven, a szóban forgó eseménynél is vitathatatlanul a magyarok jelenlétével kell számolnunk. 152 (Ez egyúttal az események terminus ante quem-jét is megadja: 895). A piinil (> s ] s b ,pajnil') népnév értelmezése sem okoz nehézséget. Czeglédy K. tájékoztatott, hogy e forma kissé romlott, s az íráskép csekély megváltoztatásával kapjuk a p. s. п. у. к (I s ] S Ь) olvasatot, ami gyakorlatilag az egyetlen lehetséges javítás, s ez a besenyők héber elnevezését adja. Ugyanerre az eredményre jutott a kérdéses népnév meghatározásában Mosin, Artamonov és Kokovcov is. 153 A szereplők közül a kazár és a bizánci uralkodó személye rögzíthető. Benjámin a IX. sz. második felében volt hatalmon, a császár pedig III. Mihály (842—867) volt. 154 Forrásunk világosan rámutat a felkelés okára, amikor megmondja, hogy az alán király azért nyújtott segítséget a lázadókkal szemben, mert egy részük ragaszkodott a Tórához. Az asz-alánok, a türk-magyarok és a piinil-besenyők 155 tehát a részben zsidó vallású kazár uralkodó osztály ellen fogtak össze (bizánci támogatásra?). A kazár vezetők zsidó hitre való áttérését tárgyalók figyelmét elkerülte Gyóni M. dolgozata. Elemzésében arra az eredményre jutott, hogy a zsidó hagyomány, a keleti források és a nyugati kútfők közti ellentmondás két vallási változást tükröz: 156 Bulan kazár fejedelem 800-ban a karaita-zsidó hitet vette fel, míg Obadja és udvara 863-ban a talmudista zsidóságra tért át. 157 Obadját a források kemény, erőszakos apostolként ábrázolják, aki vérrel-vassal akarta terjeszteni az új hitet. A Kaganátus vallási türelemhez szokott népei között ez nyilván elégedetlenséget váltott ki. 158 A felkelőket „divida et impera" elvvel támogató III. Mihály 867 szeptemberében halt meg. A normannoknak 861—2-ben Bizánc ellen intézett támadása után, a 839-es kapcsolatkeresés szellemét felújítva, ismét jó viszony alakult ki Kijev és Bizánc közt. 149 Az eddigi olvasatokban minden kutató megegyezik. 150 A kifejezést Schechter „King of Asia-"nak fordította, többek között ez adott alapot Grégoire-nak a kétkedésre. Az azonosításra ld. Marquart i. m. 164. 151 Mosin i. m. 314, Artamonov i. m. 356, Kossányi В., Az uzok és kománok történetéhez a XI— XII. században. Száz. 1923. 520—1. 152 Kokovcov i. m. 117. 3. j, Gyóni i. m. 164 és Czeglédy K. szóbeli közlése. 153 Mosin i. m. 312, Artamonov i. m. 355—6, Kokovcov i. m. 117. 154 Mandel i. m. 39, Mosin i. m. 324, Gyóni i. m. 164, másként látja Artamonov i. m. 356. 155 д g eruza töredékes volta miatt sajnos nem tudjuk, ki volt a felkelést szító-támogató bizánciakon, valamint a besenyőkön, magyarokon, asz-alánokon kívül a negyedik lázadó népcsoport. 156 Gyóni i. m. 164. Hasonló kronológiával, ugyanezt a kettősséget hangsúlyozza V. Obolensky és Bartha A. is, Bartha 1968. 114. 157 A kazárok és a zsidó vallás kapcsolatát másként ítéli meg Czeglédy K., Az Ároád-kori mohamedánokról és neveikről. Nyelvtud. Ért. 70. Budapest, 1970. 256. 158 A zsidó hit felvétele és a lázadás közti összefüggés irodalmát ld. Bartha 1968. 113. Ezt vallja Kovács B. is: Kabarok és palócok. Egri Múz. Évk. 1969. 161. 101
