A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 2. (Szeged, 1974)
Bálint Csanád: A honfoglaláskori lovastemetkezések
tudunk. Ha azonban bennük onogurokat, a Volga mentén pedig onogur-magyarokat láthatunk, határozottabb magyarázatot kap a magyaroknak baskír, türk megnevezése, s általában törökös megjelenése, a régészeti 116 és embertani egyeztetések, 117 és az, hogy éppen a Megyer kivételével valamennyi — bolgár-török eredetű! — törzsnevünk megvan Magna Hungária területén. 118 3.1. A sztyeppéi lovasnomádok emlékei között nem találni „lábhoz tett lóbőrös" temetkezést. Másrészt a sztyeppén — az egész ló eltemetése mellett — a „kitömött lóbőrös" változat fordul elő. A IX— XI. századi részleges lovassírokat a szovjet kutatás egybehangzóan besenyőnek tartja. 119 E századokból a hitelesen feltárt anyag legnagyobb része a sarkeli temetőből ismeretes, 120 ezért érdemes azt közelebbről megvizsgálnunk. Sz. A. Pletnyeva az értékelésnél a temetőt lovas és nemlovas sírokra osztotta, a kettéválasztás bármilyen indoklását mellőzve. A lóáldozat anyagi és társadalmi hátterére gondolva nyilvánvaló, hogy e felosztás megtévesztő. A nomád temetőkben sem a többi temetkezési szokás, sem a leletanyag sohasem mutat közöttük etnikai eltérést. A Pletnyeva csoportjai között kimutatott különbségek voltaképpen a gazdag és szegény temetkezéseket fedik. Ha azonban a László Gy. által bevezetett elemző módszerrel 121 közelítünk, a temető valóban két, egymástól jól elkülönülő csoportra oszlik. (Munkánk értékének visszavonhatatlanul határt szab, hogy a temetőt nem tárták fel teljesen.) A választóvonal a 13—15. kurgán között, É—D-i irányban húzható meg. A nyugatra eső részt „A", a keletit ,,B" csoportnak nevezem. Megfigyeléseim a következők: Felosztásunk szempontjából döntő: a szovjet kutatók által besenyőnek meghatározott csukló nélküli csikózabla 122 az „A" csoport lovas- és lószerszámos sírjainak egyharmadában, míg a ,,B" csoportnak csak nyolcadában került elő. Ugyanekkor nyerges temetkezést csak a másodikban találni. Mai ismereteink szerint szintén jellegzetesen besenyő tárgy az olló, 123 mely a ,,B" csoportnál hiányzik. Az ugyanitt talált „tarsolyfüggesztőkhöz" és szablyákhoz hasonlók a honfoglaló anyagban is megvannak. A javasolt kettéválasztást teljesen megerősítik az embertani vizsgálatok. A taxonómiai elemzés az europid és mongoloid nagyrassz különböző 116 A tankejevkai temető lezárulását a IX. sz. elejére teszik (Gening—Halikov im. m. 79). Ez egybeesik Ligeti L. azon megfigyelésével, hogy a magyarok legfeljebb a IX: sz. első harmadában váltak el a Volgánál maradt testvérektől (Gyarmat és Jenő. Nyelvtud. Ért. 40. Budapest, 1963. 238.). Hasonló gondolat : Mepnepm, H. Я., Угорские (венгерские) племена в южнорусских степяах. Очерки истории СССР. III—IX вв. Москва, 1958. 674. 117 A bolse-tarháni temető embertani anyagát feldolgozó M. Sz. Akimova sok rokonságot figyelt meg a honfoglalás kori koponyákkal. Ezt írta: „Ha ez a hasonlóság más adatokkal is alátámasztást nyer, akkor a magyarok kialakulásában bolgár, azaz török elemek részvételéről lehet beszélni {Акимова, M. С, Материалы к антропологии ранных болгар, függelék Gening—Halikov i. m. 182.). A tankejevkai csontanyagot Lipták P. személyesen tanulmányozta. Szíves szóbeli közlése szerint ezek a honfoglaló magyar koponyákkal 9/10-es egyezést mutatnak. Sztaroje-muszino-n előfordul a honfoglalókra jellemző jelképes trepanáció: Nemeskéri J.—K. Éry K.—Kralovánszky A., A magyarországi jelképes trepanáció. Anthrop. Közi. IV. 1960. 28—9. 118 Németh Gy., Magyar törzsnevek a baskíroknál. Nyelvtud. Közi. 1966. 35—50. — E cikk előző változatáról írott első lektori véleményében Dienes I. — akkori nézetemmel szemben — a „lábhoz tett lóbőrös" honfoglalás kori lovastemetkezések volgai (onogur) bolgár kapcsolatait vetette fel. 119 Pletnyeva 1958. 153—61, Федоров —Давидов, M., Кочевники под властью золотоордынских ханов. Москва, 1966. 134—45. 120 Плетнева, С. А., Кочевнический могильник близ Саркела —Белой вежи. МИ А. 109. 1963. 258. 121 László Gy., A népvándorláskori temetők térképezéséről. Folia Arch. 1941. 266—8. 122 Pletnyeva 1958. 158. 4. kép. 123 uo. 7 A Móra F. Múzeum Évk. II. 97
