A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 2. (Szeged, 1974)

Bálint Csanád: A honfoglaláskori lovastemetkezések

*• a szovjet irodalomban (lényegében Marr nyomán) szélesen elterjedt V—

VII. sz. = későszarmata-alán, állandóan körben forgó kronológiai-etnikai formulát.

103 Nem temették el hátasukat sem az ázsiai, sem az európai hunok,

104 és leszármazottaik,

105 a VII—

VIII. századi kaukázusi hunok lókultusza is a szóban forgótól gyökeresen eltérő volt.

106 A hunkori lovastemetkezések mögött Szmirnov és Zaszeckaja egyaránt nem-hun, hanem egy másik, török eredetű népességet gyanít.

107 A szokás V. századi megjelenése miatt elesik az egyébként is mindig teljes lovat eltemető türkökkel, de még az ő nyugatra nyomulásukat megelőző kangar népvándorlással való azonosítás is. Ugyanezen időpont kedvezne ugyan az alán kapcsolatnak, ha nem tudnánk, hogy a szaltovói kultúra sírjaiban,

109 s a nagy kaukázusi temetőkben

109 ugyancsak egész lovakat találni. A tankejevkai síroknál török és finnugor eredetű, ill. bolgár népcsoportokra, újabban az elómagyarokra gondolnak. A bolse-tarháni és tankejevkai temetők teljes leközlése után többet fogunk tudni a volgai bolgárok, a magyarok és a többi finnugor nép viszonyáról, s a közös jegyek mellett az etnikumra utaló eltérésekről.

110 A „lábhoz tett lóbőrös" temetkezés eredete szempontjából figyelemre méltó Kazakov megállapítása, aki szerint a bolse-tarháni részleges lovastemetkezés a törökökkel elkeveredett ugor elem emlékének tartható.

111 Korábban nem ismertem a felsorolt V. századi sírokat s a velük foglalkozó irodalmat, elkerülték figyelmem az avarkori lovastemetkezések tanulságai is. Ezért az ugor-magyarok lótartásának önálló, belső fejlődését szem előtt tartva

112 a Középés Felső-Volgai lábhoz tett lóbőrös temetkezésekben főként magyar hatást feltételeztem.

113 (A bolgár-törökök szerepét e vonatkozásban azért tartottam elhanyagolhatónak, mert csuvasos szókincsünk bizonysága szerint az ősmagyarok lovas életmódját innen nem érhette jelentős hatás.

114

) Az újonnan megismert adatok miatt le kell mondanunk erről a lehetőségről. Tudjuk, hogy a szaragurok, ogurok és onogurok az V. sz. közepén jelentek meg Európa határán.

115 Az egyeztetés az onogurok mellett szól, mert ők (egy részük) költöztek a Felső-Volga mellé, és (ott) a magyarok elkeveredtek velük (Id. ,hongrois' stb.). Ezekről a kapcsolatokról elegendő régészeti adat hiányában ma még keveset 103 Смирнов, К. Ф., Археологические статьи в Трудах Саратовского Областного Музея Краеведения. Сов. Арх. 1962. 270—3. 104 ld. pl. Руденко, С. И., Культура куннов и ноинулинские курганы. Москва

—Ленинград. 1962. 105 Czeglédy К., Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok. Ant. Tan. II. 1955. 140. 106 Moses Kalankatvaci II. 40, Dowsett, С. F. J., The History of the Caucasian Albanians by Movsês Dasxurançi. London, 1961. 156. 107 ld. 60. és 103. j. 108 Покровский, А. И., Верхне-Салтовский могильник. Труды 12. Арх. Сьезда. 1905. 468. Плетнева, С. А., От кочевий к городам. МИА 142. 1967., 85, 101, (továbbiakban: Pletnyeva 1967.) 109 Шейхов, H. Б., Погребальный обряд в раннесредневековом Дагестане как исторический источник. КСИИМК. XLVI. 1952. 102—3. 110 A tankejevkai temetőt az első közleményben török és finnugor népekhez kapcsolták (Getting—Halikov i. m. 76, 79.). 1966-ban hozzám intézett levelében V. F. Gening kifejtette, hogy a temető lakosságát a honfoglaló magyarok északi törzseivel hozza kapcsolatba. E. A. Halikova bolgárnak tartotta (Погребальный обряд танкеевского могильника. Арх. и Эти. Татарии, 1. Казань, 1971. 90—3), míg az 1971 tavaszán Szegeden tartott avar-szláv régészeti szimpozionon „jelentős magyar hatásról" beszélt. 111 Казаков, E. П., К вопросу об этническом составе и локализации населения раннебулгарского государства. Тезисы докладов. Казань, 1967. 78. 112 Hajdú Р., A magyarság kialakulásának előzményei. Budapest, 1953. 44. 113 Bálint 1969. 113, 1970. 41—2. 114 Zichy L, Mióta lovas nép a magyar? MNy. XXVII. 1931. 13. 115 Czeglédy K., Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. Budapest, 1969. 91. 96