A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Marián Miklós: A gólya populáció-dinamikája Magyarországon (1963–1968)

A FÉSZKEK KORA 837 esetben tudtuk megállapítani, hogy hány éve állanak a fészkek jelenlegi helyükön. (III. sz. táblázat). (Még egyetlen állományfelvételnél sem kaptunk ilyen sok adatot erre a kérdésünkre.) Úgy találtuk, hogy legnagyobb számban a 4—20 éves fészkek vannak. Az egy emberöltőt megért, vagy annál idősebb fészkek száma 13 : Csákánydoroszlón (Vas m.) 60, Vasváron (Vas m.) 60, Gyulafirátóton (Veszprém m.) 60, Harkányban (Baranya m.) 68, Hőgyészen (Tolna m.) 78, Madarason (Bács m.) 60, Soltvadkerten (Bács m.) 60 és 66, Hejőbábán (BAZ* m.) 66, Mezőcsáton (BAZ m.) 68, a Szabolcs-Szatmár megyei Jándon 60 és 70 éves lakott fészek található. Gelénesen (Szabolcs-Szatmár m.) 100 és 150 éves, Ofehértón (Szabolcs-Szatmár m.) és Bodrogkeresztúron (BAZ m.) 100, ill. 160 éves fészkeket tart nyilván a lakosság. A FÉSZKEK PUSZTULÁSA Vihar sok helyen sodorta le a fészkeket. Olyan jelentés is van azonban, amely éppen a fészeknek a viharokkal szembeni ellenállását emeli ki : Rátfalván (Baranya m.) 30 éve áll a fészek egy templomtoronynak éppen az észak-nyugati, szeles oldalán és még soha nem tépte le a szél. A legtöbb fészket sajnos az ember semmisíti meg. A régi házak, vagy a régi kémények lebontása, a tető újraépítése, szalmakazlak lehordása miatt kényszerülnek a fészket háborgatni. Ilyen esetekben a fészkek áttelepítéssel megmenthetők volnának. Számos jelentés értesít a fészkek értelmetlen, vagy kíméletlen elpusztításáról. Pl.: Jándon pásztorok verték le a gólyafészket a fűzfáról. A villanyvezeték oszlopára rakott fészket a szerelők számos helyen pusztítják el műszaki okok miatt. Arra is van azonban példa, hogy az újra és újra visszatérő gólyáknak végül is megengedték a villanyoszlopon a fészkelést, illetőleg fiókáik felnevelését. (Berettyószentmárton, Hajdú-Bihar m.). HELYHŰSÉG A fészkelőhelyhez való ragaszkodás számos példájáról számolnak be a jelentések. Néhányat megemlítünk közülük: Ofehértón húsz évig állt a fészek egy udvar akácfáján. Annak kivágása után, ötven évig a ház kéményén. Amikor a kémény ledőlt, 24 évig az udvarban, a csűr szalmatetején fészkeltek a gólyák. Máig is ott a fészek az udvar eperfáján. A gólyanemzedékek kb. 1860-tól ragaszkodnak ehhez az udvarhoz. Kisigmándon (Komárom m.) a termelőszövetkezet udvarán oszlopra helyezett kasban fészkeltek a gólyák. Idő múltán az oszlopot más helyre állították, de a gólyák tovább folytatták a fészkelést. Néha a helyhez való ragaszkodás szinte a makacsságig megy. Nőtincsen (Nógrád m.) a villanyoszlopra épített fészket a szerelők 5 év óta minden évben lerombolják. A következő évben mégis ugyan arra az oszlopra fészkelnek a gólyák. Az sem használt, hogy a fészket egy közeli fára helyezték át. * Borsod-Abaúj-Zemplén rövidítése. 41