A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Marián Miklós: A gólya populáció-dinamikája Magyarországon (1963–1968)

A GÓLYA-POPULÁCIÓ Az 1968. esztendő időjárása hazánkban nem kedvezett a gólyák szaporodásának. Száraz, sok helyen aszályos volt. Az ország jelentős részén csak július elején esett nagyobb mennyiségű csapadék. Az érkezési és távozási adatokat nem célunk részletezni. Megemlítjük azonban, hogy a tavaszi érkezés ideje március 27 volt. Április első napjaiban a késve érkezők is megjöttek. (Hollókő, Nógrád m. : április 7). Az őszi elvonulást nyugaton augusztus 18-án (Hédervár, Győr-Sopron m.), délen augusztus 25-én (Zala m.), illetőleg augusztus 27-én (Mohács) figyelték meg. A Magyarországon élő gólyanépesség területi megoszlásáról részletesen tájékoztat a fészkelőhelyek jegyzéke (VI. sz. táblázat). Azokat a helységeket tüntettük itt fel, amelyekben gólyapár fészkelt, tekintet nélkül arra volt-e fiókájuk, vagy sem. A 4439 fészkelő pár lakóhelye felsorolásának nagy jelentőséget tulajdonítunk. Egyrészt — miután az 1963-ban és 1958-ban fészkelt párok számát is feltüntettük — minden egyes fészkelőhelyen, 10 évre visszamenőleg, pontos összehasonlítás végezhető a gólyák számának alakulásáról. Másrészt a jegyzék Magyarország gólyalakta helyeiről olyan tájékoztatást ad, amely szinte nélkülözhetetlen alap a gólyák védelme és ezzel a mezőgazdasági kártevők elleni biológiai védekezés fokozásában. A GÓLYAPÁROK SZÁMA 1968-ban hazánkban 4439 gólyapár fészkelt (IV. sz. táblázat). A legtöbb költőpár az Alföld észak-keleti részén él: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 512, Szabolcs-Szatmárban 464, Hajdú-Biharban 424 párt jegyeztek fel. A gólyasűrűség is itt a legnagyobb az országban (7,30—6,60). Nyugaton Somogy megyében él a legtöbb pár (293). A gólyasűrűség azonban itt csak 4,82. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy a sűrű gólyatelepülések kialakulásához a nagy folyók és tavak jelenléte nem feltétlenül szükséges. A Duna menti községekben aránylag nem sok gólya él. A nagyobb gólyasűrűségű Tisza menti községek madarai sem a Tiszára, hanem a kiöntésekre járnak táplálkozni. Itt említjük meg, hogy néhány helyről fészek nélkül élő gólyapárokról érkezett jelentés (Karos, Borsodgeszt, Vasalja, Rétság). Fészküket természeti csapás, vagy az ember elpusztította. Ezek a párok épületeken, fákon éjszakáznak, nem költöttek. A FIÓKÁK SZÁMA A fiókák számának alakulását az V. táblázat mutatja be. Értékeit 2170 gólyapár alapján számítottuk ki. Ennyi párról kaptunk ugyanis olyan jelentést, amely a fiókák számát is közölte. Egy költőpárra 2,21 fióka esik. 1963-ban 2,3 fióka jutott egy párra. Sajnos ez az érték is a szaporodás csökkenő tendenciájára utal. Elméletileg megállapíthatjuk az 1968-ra érvényes JZG értékét, azaz az egész populációhoz tartozó fiatalok számát. A 2,l-es fióka átlaggal számolva 9756 az összes fiókák létszáma. Az öt évvel korábbi állományfelvételnél 13 866 volt a fiókák feltételezhető száma. Vagyis fél évtized alatt 29,65 %-os csökkenést kell rögzítenünk. 1968-ban is számos gólyaivadék pusztult el. Sok jelentés számol be arról, hogy a gólyák a fészek elfoglalásáért vívott harc közben a tojásokat összetörték, vagy a 42