A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Marián Miklós: A gólya populáció-dinamikája Magyarországon (1963–1968)

A FÉSZKEK MEGOSZLÁSA TARTÓ ALJZAT SZERINT A II. sz. táblázat tanúsága szerint a legtöbb fészket (60,71 %) épületekre rakták a gólyák. Elsősorban a szalma-, vagy nádfedésü épületeket kedvelik, ezek azonban ma már eltűnőfélben vannak. Szívesen fészkeltek az oldalnyílású kémények tetejére. Az ilyen típusú kéményeket azonban gyors ütemben cserélik át végnyílású, ún. cilinderes kéményekre, amelyek fészekrakásra alig alkalmasak. Az épületek tetejéről tehát egyre jobban kiszorulnak a gólyák. Szalmaboglyákra, pajták, csűrök, aklok, istállók nád-, vagy szalmafedésű tetejéra is szívesen építik otthonukat. A mezőgazdasági módszerek megváltozása következtében a hosszú időn át megmaradó szalmakazlak egyre ritkulnak. A melléképületeket is korszerűbb fedőanyagokkal borítják. így a fészkelő aljzatok e csoportjának is egyre csökken a jelentősége. Állományfelvételünkben már csak 6,56%-kal szerepelnek. A fészkek 26,65 %-a (1202 fészek) a helységek területén álló fákon, néha a közelükben elterülő rétek, legelők szélén tenyésző fákon épültek. A jelentések 201 esetben azt is közölték, hogy a fészek milyen fán épült. A megoszlás a következő : fenyőfán (lue- és erdei fenyő) épült a fészkek 7,46 %-a. Kétségtelen ugyan, hogy a gólya a fenyőt mindig előnyben részesíti a lombos fákkal szemben, azonban hazánkban az emberi települések közelében (legalábbis madaraink fő elterjedési területén) ezek viszonylag nem nagy számban találhatók. A lombos fák közül elsősorban az Alföld legelterjedtebb fáján, az akácon (54,72%) fészkelnek. Sok gólya telepedett nyár- (14,92%), fűzfára (6,46%) és tölgyre (5,47%). Találtunk néhány fészket szil, vadgesztenye, hárs, ecet, kőris, gledicsia, körte, eper és diófán is. A megszokott fészekaljzatok fogyatkozása következtében a gólyák a legkülönbözőbb tárgyakra rakják fészkeiket. A II. sz. táblázat „Egyéb helyen" rovatában feltüntetett fészkek (4,96%) a következő helyeken épültek: magasles, víztorony, tűzfigyelő-torony, kapuoszlop, sírkő és légoltalmi sziréna. A gólyának a környezetváltozáshoz való kitűnő alkalmazkodását mutatja, hogy már hidroglobuszra is rak fészket (Békéssámson). Feltűnően emelkedik a villanyvezetékek, esetleg távbeszélő vezetékek oszlopaira építettfészkek száma. Öt évvel ezelőtt még csak elvétve kaptunk hírt ilyen fészkekről. A jelenlegi állományfelvétel alkalmával már 91 oszlopra épített fészket jelentettek. E jelenség is a fészkelési alkalmatosságok fogyatkozását mutatja. Az állomány fejlődése szempontjából sajnos nem szerencsés irányú alkalmazkodásról van itt szó. Az elektromos vezetékekre épült fészkek zavarják az áramszolgáltatást, ezért a karbantartó szolgálat nemsokáig tűri meg azokat. (1—2 évesnél idősebb fészekről nem is érkezett jelentés). Csak egy községből kaptunk pozitív irányú intézkedésről jelentést: Páhiban kosarat helyeztek a villanyoszlop tetejére és a gólyák ebben költöttek. Húsz helyről jelentették, hogy a fészkelést mesterséges aljzat kihelyezésével segítették. Csonkolt fatörzsre, vagy oszlopra erősített kocsikeréken, vagy vesszőkosárban több helyen költöttek madaraink. Fészektartó állványt készítettek a háztetőre Tornyosnémetiben, Lebenyen és Letenyén. Mikóházán ilyent építettek a kémény fölé. A gólya nagyfokú alkalmazkodását mutatja az egyik dinnyési gólyapár is: közvetlenül a nagyforgalmú vasútvonal mellett épült fészkük, néhány méterre a robogó szerelvényektől. Fél évtizede költenek itt a gólyák. 40