A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Marián Miklós: A gólya populáció-dinamikája Magyarországon (1963–1968)

figyelőhálózat jól kiegészítette egymást, sőt bizonyos fokú kontrollra is lehetőséget nyújtott. Összesen 3353 kitöltött kérdőív érkezett vissza. Mintegy százzal több, mint 1963-ban (akkor 3239-et küldtek be hozzánk). Valójában kissé nagyobb számú jelentés beérkezését vártuk. Nem számoltunk azonban azzal, hogy az erdészetek egyrésze, amikor értesült a vadásztársaságok felkéréséről — a kettős összeírás elkerülésére — nem szorgalmazta erdészei munkáját. Nemleges jelentés 672 kérdőív (az összes beküldött jelentések 20,04 %-a) tartalmazott. Ez a szám kb. megegyezik az 1963-ban beérkezett negatív jelentések mennyiségével. A nemleges jelentések mintegy 98%-a a főváros, a nagy vidéki városok és a hegyvidéki községek postahivatalaitól származik, ahol természetesen nincs gólyafészek. A beküldött jelentések számának emelkedéséből, a részletes adatokat tartalmazó jelentések arányának növekedéséből arra következtethetünk, hogy felvételező módszerünk tovább javult az öt év előttihez viszonyítva. Megállapítható, hogy — az ilyen nagy területen, igen nagy számú összeíróval végzett felmérésnél elkerülhetetlen hibák mellett is — megfelelő alapot nyújt gólyaállományunk mennyiségi értékeléséhez. ÉRTÉKELÉS A FÉSZKEK Magyarország 3260 helysége közül 2154-ben (a helységek 66,07 %-ban) figyeltek meg gólyafészket. (1968-ban 270-nel több helységből sikerült adatokat szereznünk, mint öt évvel előbb.) A fészkek tájak és megyék szerinti megoszlását az I. sz. táblázat mutatja. Használatához megjegyezzük a következőket: „Elhagyott fészkek" alatt a számlálás esztendejében lakatlanul talált fészkeket értjük. „Új fészkek" alatt pedig azokat, amelyek 1968-ban készültek. A legtöbb gólyafészek az Északi-Hegyvidék lábánál található: Borsod-AbaújZemplén megyéből 519 fészket jelentettek. Sok gólya fészkel még a Tiszántúl keleti részén is: Szabolcs-Szatmár megyében 466, Hajdú-Biharban 439 fészket számláltak. A Dunántúlon Somogy megyében találták a legtöbb — 296 — fészket. Csongrád megyében él a legkevesebb gólya, pedig nem is ez az Alföld legszárazabb vidéke. Kultúrhatások és valószínűleg a lakosság magatartása is szerepet játszik ebben. A „gólyavárosok" — az olyan községek, ahol igen sok lakott gólyafészek van — a következők : Hajdú-Bihar megyében Konyár (43 fészek), Egyek (20), Nádudvar (21); Bordód-Abaúj-Zemplén megyében Tiszatarján (31) és Szolnok megyében Tiszaörs (24). Jellemző a gólyafészkek számának csökkenésére, hogy öt évvel ezelőtt a húsznál több fészekkel rendelkező falvak sem voltak ritkák, ma pedig feltűnik, ha egy községben tíznél több fészket találunk. Az ország területéről 4510 lakott fészket jelentettek. 1963-ban még 6017 fészekben éltek gólyák. Az elmúlt fél évtized alatt tehát mintegy 1500 fészek pusztult el, vagy vált lakatlanná! A megfelelő arányító számítások elvégzése után — amelyekre azért van szükség, mert a jelenlegi állományfelvételnél 114-gyel több helységből van adatunk, mint 1963ban — arra az eredményre jutunk, hogy öt év alatt 27,61 %-kal csökkent a lakott fészkek száma. 39