A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Bálint Csanád: A kutya a X–XII. századi magyar hitvilágban

küldöttség a béke meghosszabbításáról kívánt volna tárgyalni,

32 a daleminciek mindenesetre nem véletlenül, csúfságképpen adták az ,,igen kövér kutyát", hanem a korábbi jó kapcsolat felbontása jeleként. 3. A kutya kettévágása, összeszabdalása az eskünél —• amint erre Eckhardt S. rámutatott — az analógiás varázslás kitűnő példája.

33 Mielőtt áttekintenénk néhány adatot, milyen lehetett a kutya szerepe a keleteurópai népek hitvilágában, miért esküdtek erre az állatra, és miért került a X—

XI. századi magyar temetőkbe, nézzük meg, játszott-e jelentős szerepet az Árpád-kori magyarok mindennapi életében. Erre vonatkozóan a leghitelesebb tájékoztató a falvakból előkerült állatcsontok százalékos elemzése. Mivel e módszer egyúttal távolabbi, az életmóddal kapcsolatos következtetéseket és feltételezéseket is lehetővé tesz, érdemes vele részletesebben foglalkoznunk.

34 Három alföldi és két felvidéki X—XLIÍ. század] település állattanilag meghatározott csont-anyagát ismerjük.

35 Összevetésül — Árpád-kori falvaink szaltovói kapcsolatai

36 miatt — tanulságos melléjük helyezni három, VIII. századi kubáni telep rendelkezésünkre álló adatait.

37 À következő megfigyelések adódnak: A vadászott és a tenyésztett állatok felhasználásán túl az életmód szempontjából döntő a nagyállattartó (nomád jellegű) és a letelepedett (kisállattartó) gazdasági forma kapcsolódása. A kettő viszonyát a ló-juh-kecske és a szarvasmarha-sertés használatának aránya jelzi. 38 Százalékos előfordulásukat összesítve láthatjuk, hogy a földművelés mellett még a nagyállattartást is megtartó szaltovóiak gazdaságát éppen e két, egymással egyébként ellentétes jellegű állatcsoport használatának egyensúlya jellemzi (jobb parti gorogyiscse: ló-juh-kecske: 52%, szarvasmarha-sertés: 48%; karnauhi telep: 40%—42%; dmitrovi telep: 49%—51%). Ezzel szemben a Kárpát-medencei X—

XIII. századi telepeken a specializálódás megindult folyamata látható. A fenti értékelés alapján bizonyosra vehetjük, hogy a kisváradi falu lakosai teljesen letelepedett életmódot folytattak (77%—15%), szemben a kardoskútiakkal (46%—43%)) és a rázomiakkal (56 %—33%). Utóbbiaknál a nagyállattartás számszerűen kimutatható jelei mellett a vitathatatlanul nomád eredetű lóhúsevés

39 elterjedtsége figyelhető meg. 40 (Ez egyben visszaigazolja kiindulópontunk helyességét.) így nem lehet váratlan, hogy éppen e két telep mutatja a legtöbb közös vonást a kubániakkal, ami még azt a feltételezést is megengedi, hogy lakosaik nem az itt talált lakosság, hanem a honfoglalók leszármazottai lehettek. A vázolt elgondolás alapján — a régészeti anyag pontos ismerete hiányában — a zsitvabesenyői és a rózsási falvak lakosait idegen eredetűeknek tarthatjuk. A rendelkezésre álló adatok alapján ethnikai meghatározásukra nem vállalkozhatunk, eltekintve a földrajzi környezet sugallta lehetőségektől. Mindenesetre figyelemre méltó a zsitvabesenyőiek gazdaságának berendezkedése, mely a statisztika szerint valamennyi közül a legkevésbé 32 Waitz, G., Jahrbücher des deutschen Reiches unter König Heinrich I. Darmstadt, 1963.

2 151. 33 Eckhardt S.: Kun analógiák a magyar ősvalláshoz. MNy. XXXIV. 1938. 243. 34 A módszer jelentőségét itthon Mén /. hangsúlyozta először, 1. i. m. 72. 130. j., 1. még Цалкин В. И.: Домашние и дикие животные северного Причерноморья в эпоху раннего железа. МИА. 53. 1960. 84—100. 35 Méri I. i. m. 42, Ambros, С, Zvieracie zvysky z Besenova a Nitrianského Hrádku, okr. Surany. SA. II. 1955. 415. 36 Méri I. i. m. 54. 18. j. 37 Плетнева С. A.: От кочевий к городам. МИА. 142. 1967. 147—148. 38 Pletnyeva id. hely. — Úgy vélem, e módszer árnyaltabb tájékoztatást nyújt, mint a tenyésztett és vadászott állatok arányának összevetése. 39 Bálint 1970. 40 Jelentőségére Méri I. hívta fel a figyelmet, i. m. 43. 309