A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Bálint Csanád: A kutya a X–XII. századi magyar hitvilágban

tudni, hogy a kutyatetemnek külön gödröt ástak-e, vagy az egyik kisgyerekkel együtt temették el. A közölt fényképek (1. i. m. XXV. t. 3—5.) alapján úgy tűnik, a kutya nem a sírhoz, hanem az alatta talált, égett földdel és edénytöredékekkel föltöltött gödörhöz tartozott. Az állat itt is bal oldalán nyugodott és orra szintén Ny felé fordult. Valószínűleg ugyanezen gödör fenekén volt az a másik kutyacsontváz is, melyet Bökönyi S. agárnak határozott meg. A szintén bal oldalára, természetes helyzetbe fektetett állat tájolása a fényképen (XXV. t. 6.) látható árnyék alapján szintén Ny-K-i lehet.

19 A fentiektől eltérő formájú, de sejthetőleg azonos gyökerű szokást figyelt meg Bakay K. a Letkés-Vízfogónál feltárás alatt álló X—XI. századi köznépi temető déli felében.

20 Itt három helyen kutyakoponyára bukkantak (III. t. 1.). A XVII. szelvény D-i végében 78 cm mélységben volt az egyik, környékén és alatta semmit sem találtak. 9. kép. Az eperjesi kutya-temetkezés helye a sírok között 19 E temetkezések alapján felvethető a honfoglalás kori „kutyás sírok" hitelessége. Mivel nincs róluk sem hiteles dokumentáció, sem pontos állattani meghatározás, s az utóbbi két évtizedből hasonló lelet nem került elő: kérdésessé válhat, hogy azok a kutyák valóban a sírokban voltak, vagy pedig — az eperjesihez és zalavárihoz hasonlóan — szorosan a sírgödrök közé ásva feküdtek' Talán ezt erősítik meg a nagyhalászi sírok is, melyeknél az emberi fejtől 20—30 cm-re ásták el a' kutyákat, 1. Jósa A., Honfoglalás kori emlékek Szabolcsban. Arch. Ért. 1914. 181. 20 Itt is megköszönöm, hogy közöletlen ásatási jegyzeteit és a temetőtérképet rendelkezésemre bocsátotta. — Kéziratom lezárása után értesültem Mesterházy Károlytól, hogy Hajdúböszörmény mellett XII. századi kutyaáldozat nyomát találták. 20 A Móra F. Múzeum Évk. I. 305