A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Bálint Csanád: A kutya a X–XII. századi magyar hitvilágban

10. kép. Az eperjesi kutyacsontváz rajza Említésre méltó, hogy azonos mélységben, 2,25 m-rel távolabb két nagy kő feküdt. (Az ásató tájékoztatása szerint e szokás nem ritka az Ipoly-menti X—

XI. századi temetőkben.) Egy másik kutyakoponya töredéke a 84. sír keleti végétől 50 cm-re K-re került elő. Ugyancsak egy kő mellett bontották ki a harmadikat, a XVIII. szelvény D-i felében, 60 cm mélyen. Ezt annak idején orrával Ny felé fordították. Megfigyelhető, hogy Letkésen a kutyáknak mindig csak a fejét ásták el, s következetesen a temető széléhez közel választották ki a helyét. A kutyának egy másik szerepével, a reá való esküvéssel Fehér G. foglalkozott. Úgy vélte, a zalavári ásatásokon talált kutyamaradványok a források említette, hasonló szerződés nyomai.

21 Nézetem szerint a temető sírjai közé ásott, sokféle fazék darabjaival megtöltött gödrökbe tett kutyák aligha lehettek valamilyen eskü emlékei. Ugyancsak a kutyaesküvel hozta kapcsolatba Fehér G. azt a magányos kutyakoponyát is, melyet a templomi terület déli részén bontottak ki. Az utóbbi mellett gyöngyszemek és vaskés voltak. Az ásatási dokumentáció ismerete híján egyelőre csak feltételezhető, hogy ezen lelet inkább a letkési temető déli szélére elásott kutyafejekkel közös gyökerű szokásra vezethető vissza. Mivel egyik kelet-európai és sztyeppéi nép sem ette meg a kutyahúst,

22 nézetem 21 Fehér G.: Zalavári ásatások. (1951—1952.) Arch. Ért. 1953. 46—47. 22 Az orosz krónikák kifejezetten hangsúlyozzák a kutya tisztátalan voltát, \.В.П. Левашева: Сельское хозяйство. Труды ГИМ. 32. 1956. 83., és nálunk is csúfolásként, a legnagyobb szegénységjeleként használják: „Nincsen kutya Szentpálon, mind megették a nyáron", ld. Szendrey Zs. Falucsúfolóink. Ethn. XXXVIII. 1927. 35. — Az orosz adat kapcsán említem azt a látszólagos ellentmondást, hogy míg a kutyának szemmelláthatólag nem volt semmilyen jelentősége a keleti szláv hitvilágban és gazdaságban (1. alább), nem tudni, milyen célból tettek a X—

XI. századi oroszok sírjaiba levágott kutyarészeket? így pl. a felső-volgai Jaroszlavl mellett feltárt kurgánok 32%-ban voltak különböző kutyacsontok. Ennél magasabb arányban már csak — az oroszok által ugyancsak visszataszítónak minősítve (ld. Levaseva i. hely) — a ló szerepelt, míg a szarvasmarha- és sertésmaradványok számban jóval elmaradtak, 1. E. Г. Андреева: Фауна ярославского Поволжья по костным остаткам из курганных погребений X—

XII. вв. in: А. П. Смирнов: Ярославское Поволжье X—XI. вв. Москва, 1963. 93—94. 306