A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Bálint Csanád: A kutya a X–XII. századi magyar hitvilágban

A háromszög alakú 1. gödörből (2. kép 1.) kevés edénytöredék és egy állatfog (I. t. 4.) került elő. Az egyik töredék cserépüstből való (I. t. 1.), míg a másik két edénydarab sárgás- és sötétbarna színű, homokkal soványított fazekakhoz tartozott (I. t. 2—3.). A 2. gödör téglalap alakú volt, egyik sarkába még egy kör alakú bemélyedést ástak (2. kép 2.), a leletek ebből a részből láttak napvilágot. (A gödör közepén, az észlelt felszíntől mindössze 20 cm mélységig hatoló újkori lövészárok húzódott.) A nagyszámú és sokféle edénytöredék és állatcsont között tapasztásdarabokat (I. t. 5—-8.), salakmaradványokat (I. t. 9—10.), homokkövet (I. t. 15.) és egy apró, kovácsolt vastárgy ma már felismerhetetlen töredékét (I. t. 20.) találtuk. A cserepekből mindössze egy üst kis részét lehetett összeállítani, valamennyi többi darab más-más edényből való. Az említett üst oldalán és fenekén a felületbe mélyen beleivódott tüzelésnyomok láthatók (3. kép 1.). 3. kép. Leletek a 2. gödörből (méret: 1:4) A többi töredék különféle üstök pereméről való. Egyetlen szürke kivételével valamennyi színe és elkészítése azonos gyakorlatra vall. Az eltérések a felső rész kiképzésében mutatkoznak; az egyiknél a peremet kívül egy bemélyített vonal hangsúlyozza, míg belül jól látszik a felmagasított edényfal visszahajtása (II. t. 3, 4. kép 1.). Felszínén okkerpiros festés nyomai vannak, melyek a perem belső szélén és még a függesztőlyukban is láthatók.

6 A másik üst peremét mindössze egy enyhén kiugró, körbenfutó borda és az edényfal megvastagítása jelezte (II. t. 1,4. kép 2.), ami a harmadiknál volt a legszélesebb. Az utóbbi külső oldalát az üstöknél ritkábban megfigyelhető vonal díszíti (II. t. 2, 4. kép 3.). Van két olyan üsttöredék is, melyek egyenes pereme befelé szélesedik. A rajtuk levő erős kopás és rongálódások ellenére jól látszanak a kézi korongolás nyomai. Az egyiknél a perem belső szegélyét egy vékony gerinc osztja ketté, így az mindkét irányban kifelé perdül (II. t. 4, 4. kép 4.). Készítésüknél a fazekas erősen csillámos homokot használt. A szürke üst megmaradt darabját egészen az egyenes peremig vastag koromréteg fedi be, mely a perem és a váll közti kis vájatot teljesen kitölti (II. t. 5, 4. kép 5.). Az utóbbi két töredék alapján rekonstruálható, befelé szélesedő és egyenes peremű üstfajta — tudomásom szerint — nem gyakori a hazai anyagban.

7 Méreteit tekintve szintén eltérő lehetett a megszokottól, mivel a meglevő darabok íveléséből következtetve átmérőjük csak 19—21 cm volt. — A többi töredék sárga és sötétszürke edények maradványa. Majdnem mindegyik jó minőségű, szélesen kihajló peremű fazék volt. Az egyiken vállon benyomkodott, egyszerű díszítés van (II. t. 6.). Másik két fazék szájának kiképzése a cserépüstök pereméhez hasonlít, az egyiket vastag koromréteg fedi be (II. t. 10—11.). A felsoroltakon kívül voltak még a gödörben más cserépüstök (II. t. 12—14.), sárga és szürke fazekak töredékei (II. t. 7—9.). Utóbbiak között díszített is akadt. A sárgásvörös színű edénydarabok mintázata egymástól 1,5 cm-re, az 6 A cserépüstök vörös színű festéséről Méri I. adott először hírt: Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. Rég. Füz. II. 12. 1964. 46. 7 Hasonlókat találtak pl. Biharszentjánoson (Sínt Ion, Románia, Id. Diaconu, Р., Cu privere la problème câldàrilor de lut în epoca feudalä timpurie, Sec. X—XIII. SCIV. VII. 1956. 424. 3. kép 1, 2, 6.) és Dobrudzsában (Cornea, M., Cu privire la evolutia culturii balcano-dunärene in sec. IX— XI. SCIV. XIV. 1963. 1. t.), sőt a Prut mentén is Theodor, Dan Gh., Cîteva observa^ii in legäturä cu caldarile de lut descoperite la Räducäneni. SCIV. XIV. 1963. 199. 2. kép 3.). 298