A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)
László Gyula: Magyarok és szlávok
berfeld bestattet, doch sowohl die Ungarn, als auch die Slawen in gesonderten, durch einen leer gelassenen Gebietsstreifen voneinander getrennten Gruppen. Dies bedeutet, das Ungarn und Slawen bereits in einer Gemeinde, doch innerhalb derselben in getrennter Gruppe wohnen. .. Die vierte Entwicklungsphase. Ungarn und Slawen werden ohne jede Trennung in demselben Gräberfeld begraben. Dies bedeutet, dass sie bereits zusammen, in einer Siedlung wohnen." Még ma is, amikor sokkal árnyaltabban látjuk a kérdést, csak bámulhatunk Fehér Géza éles felismerésén, bár magyarázataink nem egyeznek az övével. Ma az általa megfigyelt szakaszosságban inkább Árpád magyarjainak egybeolvadását látjuk a magyar köznéppel. Fehér Géza után a kutatás megváltozott. A változást Kralovánszky Alán dolgozatai 10 , de főként Szőke Béla nagyjelentőségű felismerése hozta 11 . Természetesen ezek a munkák nem születtek volna meg, ha a magyar régészekkel párhuzamosan — és sokkal nagyobb mélységben — nem folyt volna a szláv területeken nagyértékű kutatómunka. A ,,bjelo-brdoi" műveltség ,,vezérkövületét", a halánték-karikákat vizsgálta Kralovánszky Alán. Elterjedésüket Kniezsa István XI. századi népi térképén figyelve arra a meglepő felfedezésre jutott, hogy a halántékkarikás temetők nagy része színmagyar területekről való, tehát a halántékkarika nem jelenti a szlávság jelenlétét. Egy másik dolgozatában pedig a félhold alakú csüngőkről mutatta ki, hogy kereskedelmi áruk, s ugyancsak nem használhatók a népiség meghatározásakor (közben tisztázódott a hullámvonalas edényeknél is, hogy díszítésük elsősorban a kort mutatja, s jelenlétük nem jelenti okvetlenül szlávok megtelepedését). A fellazulás utáni új szintézist Szőke Béla kísérelte meg, akinek munkássága teljesen új szint hozott ebbe a kérdésbe. О pozsonyi és prágai neveltetésű lévén a szláv nyelvekben és irodalomban éppen olyan járatos volt, mint Fehér Géza, a csehszlovák kutatókhoz fűződő baráti kapcsolatai pedig lehetővé tették számára az irodalomnál is pontosabb, a még nem közölt eredményeikről való tájékozódást is. Saját szavaival ekként jellemezhető az az új, amit hozott: 12 „A Kárpát medence X— XI. századi nagy soros temetőit az európai és a magyar szakirodalom a szlávságnak tulajdonította, e temetők anyagi kultúráját pedig az egyik szlavóniai temetőről bjelobrdoi kultúrának nevezte. E szemlélet alapja az volt, hogy a kutatók a honfoglaló magyarságot csak mint uralkodó, gazdag népet tudták elképzelni, amely rátelepedett a Kárpát-medence szláv őslakosságára és szolgasorba hajtotta... A régész-történészek — köztük a legnagyobbak, mint HampelJ., Nieder le, J. Eisner stb. —figyelmen kívül hagyták, hogy gazdag, sokszor pompás honfoglaló magyar emlékanyaggal egyidőben egy sokkal szegényesebb, egyszerű műveltség emlékei is megjelentek a Kárpát-medencében. E műveltség tömegeket, tehát köznépet képviselt; kialakulása pedig a dél-oroszországi ligetes steppe területén történt, s a Kárpát-medencében mint zárt, teljesen új színt jelentő műveltség tűnt fel... e temetők... a honfoglaló magyar köznépet takarták... E köznépi temetőkben megőrzött anyagi műveltség a X. század második felében erősen megváltozott..." Szőke Béla nyomán azonban mintha teljesen eltűntek volna a szlávok temetői. Míg előtte mindent szlávnak tartottak, nyomában semmi sem maradt a szlávságnak. Lassan megjött erre az egyoldalúságra is a visszahatás a magyar régészeti irodalomban. Mesterházy Károly 13 voltaképpen Kralovánszky Alán munkáját vizsgálta felül a 10 &а/ошшгА;у/1., Arch. Ért. 83 (1956): 206 sk; 84(1957) :175 sk. ésArch.Ért. 86(1959):76—81. 11 Szőke В., A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. I. Budapest, 1962. 12 Szőke, im. : 101. 13 Mesterházy K., Az S-végű hajkarika elterjedése a Kárpát-medencében. DMÉ 1962—64, 95—113. 286
