A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)
László Gyula: Magyarok és szlávok
halántékkarikákról és az időrendbe szedett temetők alapján úgy látta, hogy ez a viselet a szlávoknál keletkezett, méghozzá a Dunántúlon, de elterjedésében már igen korán elérkezett a magyarokhoz is. Sajnos a vizsgált anyag nagy része — és ez az öszszes eddigi elméletekre is vonatkozik — csak kis részükben feltárt temetőkből való. Nem lévén teljes feltárás, nehézségekbe ütközött a temetőtérképek elemzése is. Ennek hiányában néha helytelen következtetésekre jutottak a kutatók. A csákberényi avar temetőnél (amelyet én ástam) például az a helyzet, hogy aki csak a jegyzőkönyvet és a sírok anyagát nézi, az a kora-avar anyaggal együtt talál egy halántékkarikás sírt. Igen ám, de a sírra akkor bukkantunk, amikor a temető szélét kerestük, s az egyik árokban, jó 20 méterre a temetőtől került elő a halántékkarikás sír! Nyilvánvaló, hogy nem tartozott a korai avar temetőhöz. Éppen ezek miatt a kérdések miatt nagy jelentőségű a két teljesen feltárt halántékkarikás temető, amely szilárd következtetésekre ad alapot. A Fiad-kérpusztai temetőnél (a ,,Fiad" — „d"-je honfoglaláskori magyar kicsinyítőképző, a ,,Kér" pedig egyik honfoglaláskori törzsnevünk!) Szőke Béla azt a fontos megállapítást teszi, hogy az ékszerformák alapján a magyarságot ért szláv hatás dél felől érkezett, a horvát-szlovén területről 14 . Hasonló következtetésekre jutott a leletek áttekintésekor Fehér Géza is, azzal a különbséggel, hogy ő nem déli szláv hatást lát ebben, hanem bevándorlást. A halimbai temető a másik teljesen feltárt temetőnk. 15 Bár Török Gyulának a a temető elemzésekor végzett munkájával nem mindenben tudok egyezni, mégis párhuzamaival, megfigyeléseivel sok újat hozott a X— XI. század régészetébe és végeredményben megerősítette Szőke Bélának a köznépi temetőkről kialakított új elméletét. Cs. Sós Ágnes munkásságának javarészét a IX. század foglalja le s így lényegesen újat a magyar-szláv viszonyhoz nem hozott. 16 Legújabban én vetettem fel, hogy a magyar szláv kapcsolatok lényegesen korábban kezdődhettek, mint Árpád magyarjainak honfoglalása, mert a Kárpát medencét — felfogásom szerint — már a VII. század végétől sűrű rajokban népesítették be az onogur-magyarok 17 . Erről most nem beszélek bővebben, mert előadásom II. részében kénytelen leszek visszatérni erre a gondolatra. Ennyi tehát a summája a magyar régészeti munkának. Bevalljuk, elég sovány eredmények, s főként alig támaszkodhatnak nagyméretű, hiteles ásatásokra. Amíg valamilyen döntő jellemvonást nem találunk arra, hogy elkülönítsük azt, hogy egy-egy temetőnk köznépi magyar-e, vagy szláv, addig a magyar-szláv kapcsolatok régészete egy helyben topog. A MAGYAR KERESZTÉNYSÉG SZLÁV SZAVAIRÓL Itt is majdnem az a helyzet, mint a régészetben: egy hetven évvel ezelőtt megjelent nagyszerű munka hatása alatt állunk meg a mai napig: Melich Jánosnak a magyar nyelv szláv jövevényszavairól írt munkája nyomja rá a bélyegét a későbbi kutatásra 18 és Kniezsa István is csak pontosabbá tette mesterének monumentális életművét 19 . 14 Nemeskéri, J.—Lipták, P.—Szőke, В., Le cimetière du XI e siècle de Kérpuszta. Acta Arch. Hung 3 (1953) Bp. 205—370. 15 Török, Gy., Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert. Arch. Hung. XXXIX. Bp. 1962. Bírálatomat 1.: Századok 1964:804—806. 16 1. a 2. jegyzetet. 17 László Gy., Kérdések és feltevések a magyar honfoglalásról. Valóság I (1970):48—64. 18 Melich J., Szláv jövevényszavaink. I. 1. Bp. 1903. 19 Kniezsa L, A magyar nyelv szláv jövevényszavai 1/1—2, Bp. 1955. 287
