A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

László Gyula: Magyarok és szlávok

megszűnt... Soros temetőink anyagát nem vetettük egybe a délszláv szomszédok egykorú temetőivel és nem kerestük az analógiákat Cseh- és Lengyelországban, meg az Elba-melléki egykori szláv területeken. Megtették helyettünk szláv szaktársaink, legutóbb dr. Brunsmid. Nincs okunk tárgyilagos egybevetéseiknek az eredményét kétségbevonni, mely oda szól, hogy e korabeli soros temetőink túlnyomó zöme szlávoktól származik."* A magyar kutatás mintha ezzel le is zárta volna érdeklődését. Jól emlékszem, hogy, amikor a 930-as évek közepén Kniezsa Tstván monumentális művén dolgozott

5

, eljött a Nemzeti Múzeumba, hogy tanácsot kérjen, mely temetők tekinthetők szlávnak, akkor is Hampel megállapításához utalták őt. Kniezsa ezen kívül nem is tudott mást használni, mint Fettich Nándornak és Roska Mártonnak néhány lényegtelen megjegyzését.

6 Ilyen előzmények után következett be 1945 után a magyar régészet nagy változása, amelyben történészeink — az ellenkező végletbe esve — a szlávságnak túlzottan nagy szerepet tulajdonítottak a magyar műveltség kialakításában. A Magyar Tudományos Akadémia a magyar régészet kötelességévé tette a szlávság anyagi műveltségével való foglalkozást s erre aligha találhatott volna alkalmasabb kutatót, mint id. Fehér Gézát, aki sok időt töltött Bulgáriában és a szláv nyelveket szinte az anyanyelv szintjén beszélte. Fehér Géza zalavári ásatásaival írta be nevét a magyar-szláv kapcsolatok kutatásába

7

, s azzal, hogy mint történész, éles szemmel látott meg olyan lehetőségeket a régészeti anyagban, amelyre eddig nem figyeltünk. Előre kell bocsájtanom, hogy a szláv régiségek meghatározásában Fehér Géza egy tapodtat sem ment túl Hampel eredményein, egyszóval ő az ún. „bjelo-brdoi" műveltséget tekintette a szlávok hagyatékának. Nagy szorgalommal látott neki az emlékek összegyűjtésének, s vele egyidőben hasonló munkát végzett Éry Kinga és Kralovánszky Alán is. Hármuk munkája végül is Szőke Béla szerkesztésében látott napvilágot

8

. Ez a munka szilárd alapot teremtett a további kutatás számára. Nem célom itt tudománytörténeti értékelést adni, megelégszem tehát egy-egy fontosabb dolgozat, eredmény bemutatásával. Fehér Géza nagy felismerésének jellemzéséül egyik, halála után megjelent dolgozatából idézek, amelyben a magyar (értendő ezen a klasszikus honfoglaláskori leletcsoport) és a szláv (értendő: a „Bjelobrdo" műveltség) összeolvadásának négy szakaszát különbözteti meg.

9 Az ő szavaival: „Die erste Entwicklungsphase. Sowohl die Ungarn, als auch die Angehörigen der einheimischen, hauptsächlich slawischen Bevölkerung werden in gesonderten Gräberfeldern bestattet.

.. Die zweite Entwicklungsphase. Ungarn und Slawen werden zwar noch in gesonderten Gräberfeldern bestattet, aber in dem ungarischen Gräberfeld sind bereits einige Gräber vorhanden, in deren Beigabe slawische Schmucksachen zu erkennen sind, während in den slawischen Gräberfeldern ungarische Gegenstände zum Vorschein kommen, vereinzelt sogar auch Ungarn bestattet werden.

.. Die dritte Entwicklungsphase. Ungarn und Slawen werden in demselben Grä4 Hampel J., Újabb tanulmányok... 12, 20. 5 Kniezsa /., Magyarország népei a XI. században. Szent István Emlékkönyv (továbbiakban: SzlE), Bp. 1938. 11:368—472. 6 A honfoglalás és Erdély: A Történeti Erdély, Bp. 1936. 163. 7 Fehér, G., Les fouilles de Zalavár (1951—53) Acta Arch. Hung. 4 (1954): 201—265 és a 2. jegyzetben idézett irodalom. 8 Fehér G.—Éry K.—Kralovánszky A., A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei (Szerk. Szőke Béla). Budapest, 1962. 9 Fehér, G., Beiträge zum Problem des ungarisch-slawischen Zusammenlebens. Acta Arch Hung. 1957:269—318. 285