A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

László Gyula: Magyarok és szlávok

retisztikus kísérletei. Mi nem tárgyakról írunk, hanem emberekről, a tárgyak csak az ember színeváltozásának jelképei ! Ezek előrebocsájtása talán a kollégák számára magyarázatul szolgál, hogy miért foglalkoztam csak mellesleg időrendi kérdésekkel, s miért nem bíbelődtem régebben ethnikai kérdésekkel. Voltaképpen először a nyitrai Intézet egyik szíves meghívásának eleget téve, voltam kénytelen „megvédeni az avarokat". Engedjék meg, hogy ezt a kifejezést baráti humorral élezzem ki, hiszen a tudományban előbbutóbb amúgy is tisztázódnak a kérdések. Mai előadásomat két részre tagolom: először beszámolok a magyar régészetnek a honfoglaláskori szlávsággal kapcsolatos eredményeiről, másodezor pedig — szinte önálló értekezésben — a régészetet és a nyelvtudományt fogom össze egy kérdés megvizsgálásához (természetesen a történelemtudomány is együttjátszik az előző kettővel). Ez a kérdés pedig a magyar kereszténység szláv szókincsének eredete, az átvétel kora, lehetősége. Ennek időpontját ugyanis egyszerűen a magyar honfoglalók kereszténységre való térítésével keltezték, ez azonban bizonyos — alább kifejtendő — okok miatt nem bizonyul helyesnek és más megoldást kell keresnünk. A SZLÁVOK KUTATÁSA A MAGYAR RÉGÉSZET UTOLSÓ 25 ÉVÉBEN Kezdjük munkánkat beszámolóval, amely azonban csak az alapvonalakra terjed ki, akit a részletek érdekelnek az irodalmat megtalálhatja: Banner—Jakabffy bibliográfiájában. Mondva-mondatlan valamennyi régészünk Hampel József véleményét támasztja alá, vagy vele vitatkozik, amikor a szláv lelet kérdése kerül szóba. Ezért elöljáróban idézzük fel Hampel szövegét:

3 „In der Umgebung der ungarischen Reitergräber

, die zumeist einen gewissen Prunk zeigen, befinden sich häufig ärmliche Bestattungen mit geringwertigen, einfacheren Schmucksachen; meist sind letztere aus Silberdraht, am häufigsten kommen die charakteristischen Schläfenringe vor; auch Thongefässe finden sich meist von einfachem derben Geschmack oft mit dem Wellenornamente verziert. Grabfunde diesen Inhalts lassen sich bereits in den Grabfeldern der zweiten Gruppe constatier

en; man weiss noch nicht, wann sie beginnen, doch scheint seit ihrem Beginne in der Art des Grabinventars Jahrhunderte hindurch keine nenneswerthe Veränderung eingetreten zu sein. Münzbeilagen erschienen erst ganz am Schlüsse unserer Periode. Einmal kam eine Anzahl am Rande beschnittener byzantinischer Goldmünzen vor, die dem X. Jahrhundert angehören, in einem Schatze vermischten Inhaltes gefunden bei Tokaj. Bei Gelegenheit einer anderen Aufdeckung fand man in Aradföldvár eine Grabstätte mit solchen Beilagen. Zwei ungarische Münzen, eine Silbermünze des Königs Béla (1061 bis 1063) und eine des Königs Ladislaus II (1161 bis 1162) wiesen als Grabbeilagen den Friedhofin das XII. Jahrhundert.

.. Aller Wahrscheinlichkeit nach haben wir viele von diesen bescheidenen Grabeinlagen slawischen Bewohnern des Ungarlandes zuzuerkennen." — 1907-ben kiadott,,Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről" című alapvető munkájában pedig magyar nyelven így ír b) csoportjának jellemzésekor: „A csoport jellegéről legtöbb képet ad a bjelo-brdo-i XI. századi temető Szlavóniában, ahol több mint 200 fölásott sírnak a tartalma akkor kerülhetett föld alá, mikor azt a területet a honfoglaló magyarság még nem foglalta volt el. Péter, Endre és I. Béla király pénzei a sírokban jelzik azt a kort, amelyben e temető eddig felkutatott részében a temetkezés 3 Hampel, J., Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. Braunschweig, 1905. 1:31—32. 284