A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

László Gyula: Magyarok és szlávok

miatt tetszés-szerinti számú érdekes következtetést dolgozhatunk ki. Együteműséget látunk például — nyilván teljesen elhibázottan — a koraközépkor emlékeiben is. Holott az egyidejűség függvénye a civilizációnak és a törzsi-nemzetségi kötelékek bomlásának. Nézzünk egy példát, hogy világos legyen, amire gondolok. Jól tudjuk, hogy pl. a késő-római időben a női divat éppen úgy évről évre változott, akárcsak manapság. A hajviselet alapján például nemcsak évtizedekre, hanem néha még évekre is sikerül kelteznünk, s nemcsak Rómában, hanem birodalom-szerte. Elképzelhető-e ez az avaroknál, szlávoknál vagy a honfoglaló magyaroknál? Nyilván nem. Miért nem? Mert a hajviselet, a fejkendő vagy fejfedő viselete népeinknél még ma is az életkornak, az állapotnak a jelképe. Egy hajadon nem viselhet olyan fejdíszt, mint egy menyecske vagy fiatal anya, nem is beszélve öregasszonyról. Ezt még a nemzet­ségi társadalmakból örököltük, és sok helyen ma is íratlan, de annál szigorúbb tör­vények szabályozzák. Régebben méginkább így volt ez, s így volt a férfiviseletnél is, amelyik származást és rangot is jelzett. Gyakran esünk abba a hibába, hogy úgy véljük, a divat éppen olyan gyorsan változott népeinknél a múltban, mint ma (itt csak zárójelben hozom példának azt, hogy néhány magyar kutató a ,,griffes-indás" stí­lust „divatváltozásnak" gondolja, mintha a nemzetségi társadalmakban a viselet divat lenne, amit csak úgy cserélgetni lehet. (Tipikus íróasztal-tudomány!) Mivel ezek a kérdések nem tudatosultak még eléggé, különböző régészeti horizontokkal dolgozunk, amelyek nagyon szép feltevések ugyan, de az élettől távol vannak. Pél­dának azt hozom fel, hogy egy múlt századból való kalotaszegi magyar viseletet vessenek össze egy maival, tehát száz évvel későbbivel, és a változás úgyszólván semmi. Dehát nem is lehet rajta változtatni, mert pontosan meg van szab­va pl., hogy milyen viseletben kell a menyasszonynak esküvőjére a templomba mennie. Ha nagyon figyelmesen néznők a viseletet, valami változást csak ész­lelnénk, mert száz év alatt a gyáripar kiszorította a háziipart; de régen, az álta­lunk kutatott időben ilyen folyamattal nem számolhatunk, legfeljebb ha a keres­kedelmi áru változott, bár az is inkább a vevőkörhöz alkalmazkodott. A ceremóniá­hoz fűződő szokások nem változnak s a velük kapcsolatos viselet sem éppen úgy, mint ahogy a ceremónia szövegei, imái stb. sem változnak évszázadokon, sőt évezre­deken át. De ha változnának, akkor sem egyszerre, hanem vidékenként, s más vidé­kek még évszázadokig tartanák a régi módit. Ezért érzem én „papírízűnek" a régé­szeti „horizontok" felállítását. Ezért óvakodom attól például, hogy Csallány kollé­gám időrendjét használjam, aki évtizedekre tudni véli, hogy miként változott az avar „divat", s amit megfigyel Dévénynél, azt érvényesnek tartja Orsovánál is. Nekem pedig meggyőződésem, hogyha két azonos nemzetségbeli avar férfi állana előttünk, az egyik a VIII. század elején élt volna, a másik pedig a IX. század derekán, a kettő között aligha tudnánk különbséget tenni. Számunkra szinte elképzelhetetlen válto­zást, az egész életet átható változást jelenthetett például a halotthamvasztásról a te­tem eltemetésére való áttérés. Nagy megrázkódtatás volt ez, semmiképpen nem egy­szerű „hatás", ugyanígy egészen mélyreható változást idézhetett elő a pogány teme­tési ceremóniákról, a másvilági útra indítás „mellékletes" módjáról a keresztény temetkezésre való áttérés. Ilyen meggondolások késztetnek arra, hogy pl. egy-egy nemzetségi jelkép eltűnése mögött az illető nemzetség kihalását lássam (ad analo­giam: később a címerekkel!). Ezért — úgy érzem — nem felesleges az óvatosságom, amikor egy-egy ilyen nagy változást nem vagyok hajlandó egyszerűen „valamilyen hatás" közbeiktatásával magyarázni. Szó volt például a szláv törzseknek a halott­hamvasztásról a tetem eltemetésére való áttérésére: hatalmas változás! Mi ennek az oka? — kérdezzük őszinte várakozással a szláv kutatóktól. A régész számára külö­nösen izgalmasok a régihez való ragaszkodás és az új színleges elfogadásának szink­283

Next

/
Thumbnails
Contents