A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)
László Gyula: Magyarok és szlávok
miatt tetszés-szerinti számú érdekes következtetést dolgozhatunk ki. Együteműséget látunk például — nyilván teljesen elhibázottan — a koraközépkor emlékeiben is. Holott az egyidejűség függvénye a civilizációnak és a törzsi-nemzetségi kötelékek bomlásának. Nézzünk egy példát, hogy világos legyen, amire gondolok. Jól tudjuk, hogy pl. a késő-római időben a női divat éppen úgy évről évre változott, akárcsak manapság. A hajviselet alapján például nemcsak évtizedekre, hanem néha még évekre is sikerül kelteznünk, s nemcsak Rómában, hanem birodalom-szerte. Elképzelhető-e ez az avaroknál, szlávoknál vagy a honfoglaló magyaroknál? Nyilván nem. Miért nem? Mert a hajviselet, a fejkendő vagy fejfedő viselete népeinknél még ma is az életkornak, az állapotnak a jelképe. Egy hajadon nem viselhet olyan fejdíszt, mint egy menyecske vagy fiatal anya, nem is beszélve öregasszonyról. Ezt még a nemzetségi társadalmakból örököltük, és sok helyen ma is íratlan, de annál szigorúbb törvények szabályozzák. Régebben méginkább így volt ez, s így volt a férfiviseletnél is, amelyik származást és rangot is jelzett. Gyakran esünk abba a hibába, hogy úgy véljük, a divat éppen olyan gyorsan változott népeinknél a múltban, mint ma (itt csak zárójelben hozom példának azt, hogy néhány magyar kutató a ,,griffes-indás" stílust „divatváltozásnak" gondolja, mintha a nemzetségi társadalmakban a viselet divat lenne, amit csak úgy cserélgetni lehet. (Tipikus íróasztal-tudomány!) Mivel ezek a kérdések nem tudatosultak még eléggé, különböző régészeti horizontokkal dolgozunk, amelyek nagyon szép feltevések ugyan, de az élettől távol vannak. Példának azt hozom fel, hogy egy múlt századból való kalotaszegi magyar viseletet vessenek össze egy maival, tehát száz évvel későbbivel, és a változás úgyszólván semmi. Dehát nem is lehet rajta változtatni, mert pontosan meg van szabva pl., hogy milyen viseletben kell a menyasszonynak esküvőjére a templomba mennie. Ha nagyon figyelmesen néznők a viseletet, valami változást csak észlelnénk, mert száz év alatt a gyáripar kiszorította a háziipart; de régen, az általunk kutatott időben ilyen folyamattal nem számolhatunk, legfeljebb ha a kereskedelmi áru változott, bár az is inkább a vevőkörhöz alkalmazkodott. A ceremóniához fűződő szokások nem változnak s a velük kapcsolatos viselet sem éppen úgy, mint ahogy a ceremónia szövegei, imái stb. sem változnak évszázadokon, sőt évezredeken át. De ha változnának, akkor sem egyszerre, hanem vidékenként, s más vidékek még évszázadokig tartanák a régi módit. Ezért érzem én „papírízűnek" a régészeti „horizontok" felállítását. Ezért óvakodom attól például, hogy Csallány kollégám időrendjét használjam, aki évtizedekre tudni véli, hogy miként változott az avar „divat", s amit megfigyel Dévénynél, azt érvényesnek tartja Orsovánál is. Nekem pedig meggyőződésem, hogyha két azonos nemzetségbeli avar férfi állana előttünk, az egyik a VIII. század elején élt volna, a másik pedig a IX. század derekán, a kettő között aligha tudnánk különbséget tenni. Számunkra szinte elképzelhetetlen változást, az egész életet átható változást jelenthetett például a halotthamvasztásról a tetem eltemetésére való áttérés. Nagy megrázkódtatás volt ez, semmiképpen nem egyszerű „hatás", ugyanígy egészen mélyreható változást idézhetett elő a pogány temetési ceremóniákról, a másvilági útra indítás „mellékletes" módjáról a keresztény temetkezésre való áttérés. Ilyen meggondolások késztetnek arra, hogy pl. egy-egy nemzetségi jelkép eltűnése mögött az illető nemzetség kihalását lássam (ad analogiam: később a címerekkel!). Ezért — úgy érzem — nem felesleges az óvatosságom, amikor egy-egy ilyen nagy változást nem vagyok hajlandó egyszerűen „valamilyen hatás" közbeiktatásával magyarázni. Szó volt például a szláv törzseknek a halotthamvasztásról a tetem eltemetésére való áttérésére: hatalmas változás! Mi ennek az oka? — kérdezzük őszinte várakozással a szláv kutatóktól. A régész számára különösen izgalmasok a régihez való ragaszkodás és az új színleges elfogadásának szink283