A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Kőhegyi Mihály: Hunnenzeitliche Gefässe von Jánosszállás

Nem tartja kizártnak, hogy a két említett kultúra népei ismerték és készítették a hasonló típusú agyagedényeket. Az eltelt négy évtizedben 24 helyről ismerjük a szóban forgó agyaghombárokat.

31 Zömük a Körös-Maros között került elő, de szétszórtan az Alföld más területein is (8. kép). Ha pontosabb korhatározásuk bizonytalan is egyelőre, az nem kétséges, hogy valamennyi esetben az alföldi szarmata kultúrához tartozó leletekről van szó.

32 Egyes példányai (Szabadka-Mácskovics téglagyár, Makó-Vöröskereszt) a hun korban is tovább élő szarmata népesség legtipikusabb agyagedényeit jelentik.

33 Mindebből bizonyos, hogy leletegyüttesünk a IV. század utolsó évtizedeiben, de még inkább az V. század első felében került a földbe. Az edények ép volta és gondos elhelyezése arra mutat, hogy egykori gazdájuk becsben tartotta őket. Bizonyára megkeresésükre is gondolt s aligha rajta múlott ennek elmulasztása. HUNNENZEITLICHE GEF SSE VON JÁNOSSZÁLLÁS von Mihály Kőhegyi In 1965 kamen 5 unversehrte Gefässe während Erdarbeiten, aus einer sarmatischen Grube zum Vorschein. Unter ihnen waren dreie sarmatische Erzeugnisse, die übrigen zwei aber römischen Ursprungs. Ein besonderes Interesse beansprucht die Reibschüssel, denn in unversehrtem Zustande war ein solches Gefäss in der Grossen Ungarischen Tiefebene noch nie gefunden worden. Aus den Umständen der Verbergung wird es offenbar, dass die Gefässe hochgeschätzt waren. Der annehmliche Zeitpunkt des Vergrabens ist aufgrund der verhältnismässig gut datierbaren Keramik mit geglätteter Verzierung in die letzten Jahrzehnte des IV.-en Jahrhunderts, oder vielmehr in die erste Hälfte des V.-en Jahrhunderts zu setzen. Das Interessante des von Szeged nordwärts liegenden Fundortes besteht darin, dass er sich am Ufer eines umfangreichen Sees befindet und bereits in den frühesten sarmatischen Zeiten bevölkert war. Man darf also auf dieser, zur Ansiedlung ausserordentlich geeigneten Stelle mit einem mindestens drei-, vierhundert Jahre lang fortdauernden Leben rechnen. 31 A lelőhelyek: 1. Szabadka-Mácskovics téglagyár, 2. Kiszombor A-temető, 3. Kiszombor —• szórvány, 4. Szeged-Sövényháza, 5. Békés megye, 6. Gyula-Vasúti homokbánya, 7. Tiszabura, 8. Debrecen-Hajdúböszörményi út, 9. Debrecen-Városi téglagyár, 10. Hajdúszoboszló, 11. Nyírbéltelek, 12. Büdszentmihály, 13. Mezőhegyes, 14. Kamarás, 15. Algyő, 16. Makó környéke, 17. Mezőhegyes-Tótkomlósi út, 18. Solt-Palé, 19. Solt-Palé II. telep, 20. Földeák, 21. HódmezővásárhelyKopáncs, Lelik tanya, 22. Hódmezővásárhely-Kopáncs, Szenti tanya, 23. Izbistye, 24. Szeged-Jánosháza. •— A 23. lelőhelyet technikai okok miatt nem tüntettük fel a térképen. 32 Párducz Mihály—Korek József, Császárkori telep Ózdon. Arch. Ért. 1958. 30—31. 33 Párducz Mihály. Archeologische Beiträge zur Geschichte der Hunnenzeit in Ungarn. Acta Arch. Hung. 1959. 363. 280