A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Kőhegyi Mihály: Hunkori edények Jánosszállásról

2. Keskenytalpú, tölcséres, felső harmadában kihasasodó, vízszintesen kihajtó peremű, szürke, korongolt edény. Nyaka alatt enyhén profilált. M.: 51 cm, peremátmérő: 19,5 cm, talpátmérő: 19,5 cm (3. kép). 3. Szürke, korongolt tál. Pereme lekerekített, oldala enyhén profilált. A pereme alatt öt párhuzamosan körbefutó besimítás díszíti. M.: 8,3 cm, peremátmérő: 27,1 cm, talpátmérő: 12,9 cm (4. kép). 4. Téglavörös, korongolt római dörzstál. Pereme kihajló, enyhén domború, kettős tagolású. A perem belső, félköralakuan kiemelkedő szegélye a kiöntőnyílás két oldalán folytatódik. Külső fala csonkakúpos, belseje alul enyhén gömbölyű. Belseje zöldmázas. ML: 12,8 cm, peremátmérő: 32,1 cm, talpátmérő: 11,1 cm (5. kép). 5. Téglavörös, korongolt római edény. Csonkakúp alakú, pereme vízszintes. Peremét bekarcolt körbefutó vonal díszíti. Külső lezárását léctag képezi, melyet rézsűsen éles szerszámmal bevagdostak. Belül zöldmázas. M.: 4,6 cm, peremátmérő: 14,4 cm, talpátmérő: 4,4 cm (6. kép). A lelőhelyet, Trogmayer Ottó társaságában, 1971-ben újra bejártuk. Szegedtől észak felé haldva az E 5-ös nemzetközi műúton keletről elhagytuk a Fehér-tó nyílt vizét. A tó ÉNy-i végével egymagasságban Jánosszállás felé ágazik ki az út. Az elágazástól 1350 méterre, az út és a vasút között terül el a lelőhely (7. kép). Egy többszáz méter hosszú és 80—120 m széles földhát húzódik itt É—D irányban. Felső csücskénél ásták a répavermet. Az egészet a Fehér-tó mélyen ülő mocsárvilága vette körül valamikor. Karpe Mihály 1767 körül

2 és Vertics József 1788-ban készült kéziratos tér2 Karpe Mihály, Tabula Partem Hungáriáé Superioris Cis-Tibiscanae ita representans prouti in Comitatus, eorumque Processus dividi sólet. Országos Levéltár — Kamarai 237. 276