A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Kőhegyi Mihály: Hunkori edények Jánosszállásról

A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve 1971/1 HUNKORI EDÉNYEK JÁNOSSZÁLLÁSRÓL KŐHEGYI MIHÁLY (Baja, Türr István Múzeum) 1965 őszén Budavári Attila főagronómus jelentette, hogy Jánosszálláson régi edényeket találtak. A helyszínre Trogmayer Ottó régész utazott ki. Megállapította, hogy répaverem ásása közben hunkori gödrökre bukkantak a munkások. Ezek a gödrök a már lehántott altalajba tovább mélyedtek lefelé, de feltárásuk — az esetleges talajvíz miatt — nem vált lehetővé, hiszen ez egyértelmű lett volna a már elkészült répaverem használhatatlanná tételével. Ilyen körülmények között a régész meg kellett elégedjék a tények rögzítésével és a leletek beszállításával.

1 A munkások csupán egy gödröt bontottak ki teljesen. A kerek, mintegy 80 cm mély és 120 cm átmérőjű gödör kitöltése laza, szerves fekete humusz volt, mely a homokos altalajtól élesen elvált. A kitöltésben néhány állatcsont és cseréptöredék mellett öt edényt találtak, melyek közül négy épen maradt meg. A munkások elmondása szerint a kis tállal volt befedve a törött, nagyobb szürke edény szája. A másik két tál és a nagy urnaszerü edény talpon állott az előbbiek mellett. Leírásuk a következő: /. Szürke, korongolt edény. Vállán körbefutó besimítás, melyből felfelé félkörös besimítások indulnak. Az így létrejött bolthajtásos díszen belül, ugyanarra az alapvonalra támaszkodva, két újabb besimított díszítés látható. Ezek átmérője pont fele a nagyobbiknak s ívük is alacsonyabb annál (1. kép.) Az edény pereme letörött, oldala lemezesen hasad. Á perem alatt 80—90 fokra egymástól átfúrások láthatók, melyek 6—11 mm átmérőjűek. Talán arra szolgáltak, hogy a megrepedt peremet erősítsék. Ellene mond ennek, hogy a lyukak igen nagyok s teljesen szimmetrikusan helyezkednek el. Mintha oldaluknak felső fele súrlódástól kopott volna meg. Talán az edény három oldalon történő felfüggesztésére szolgáltak? Ebben az esetben a középső függesztő zsinór meghúzásakor az edény tartalma könnyedén kiönthető volt (2. kép). M.: 27 cm, talpátmérő: 10,3 cm, hasátmérő: 20,1 cm. 1 Trogmayer Ottó jelentése a szegedi múzeum Régészeti Adattárában. A leletek közlésének átengedéséért is neki tartozom köszönettel. 18* 275