A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Goldmann Antal György–Szénászky Júlia: Megjegyzések a vatyai kultúra délalföldi kapcsolataihoz

edény Kelebián a 60. sírban urnaként szerepel.

54 A 2. urnafészek szürke, befűzött nyakú borítótálja

55 Szőregen és Deszken igen gyakran fordul elő.

56 Fontos összefüggésekre mutat egy urnatípus, amelyet Kelebián a 9.

57 és 52.

58 sírban tipikusan vatyai rítus szerinti temetkezés mellékleteként találunk meg, az 52. sírban talált kelebiai tál és kis egyfülű bögre is erre mutat. Szőregen pythosként szolgált a 169. sírban, ahol más melléklet nem fordult elő.

59 Klárafalván a telep 12. sz. gödrében egy másik, később még említendő vatyai urnával együtt került napvilágra.

60 A kelebiai temetőt különösen fontossá teszi még az a körülmény is, hogy antropológiailag értékelhető anyaga feldolgozott — ami őskori leletegyütteseknél meglehetősen ritka jelenség. Lipták P. három típust tudott megkülönböztetni,

61 úgymint crômagnoni A, keskenyarcú dolichomorph és brachykran típust. A crômagnoni A típust a temetőben három sír képviseli, a 64a, 64b és 86. A keskenyarcú dolichomorph típus — amely két esetben fordult elő — megfelelőit az aunjetitzi kultúra hordozói között kereshetjük. A brachykran típus (61., 70., 91. sírokban) a Maros-vidékre jellemző, a szőregi temető szinte kizárólagosan brachykran elemeket tartalmaz.

62 A Kelebián megvizsgált sorozat kevés tagja miatt messzemenő következtetések levonására nem alkalmas, különösen azért nem, mert a három típus közel egyforma arányban lép fel. Ennek ellenére, ha nem is megállapításként, de a későbbiekben talán megoldható problémaként szeretnénk felvetni azt, hogy a határozottan a Maros-vidékre utaló brachykran jelleg kizárólag nőknél fordul elő — és ez a jelenség a két népesség között fennálló kapcsolatokra mutathat. Szőregi edénytípusokat Bakson, Kelebián igen sokat találunk; előfordulnak Alpáron és Csengelén is. A vatyai kultúra szállásterületén egyre északabbra haladva már ritkábban jelentkeznek, és azokon a lelőhelyeken, ahol elő is fordulnak, csak néhány példányban. így Patay P. említ Újhartyán-Vatyáról egy perjámosi korsót.

63 Ugyanezt tapasztaljuk a Szőreg-perjámosi kultúra területén is; amennyiben a vatyai kultúrában általánosan elterjedt típusok utat találnak maguknak a Marosvidékre, akkor azok legfeljebb a folyó torkolatvidékén, Szőregen, Deszken és Klárafalván találhatók meg. Klárafalván ugyancsak a 12. sz. gödörben egy jellegzetes vatyai típusú tölcséres nyakú urna van,

64 melyhez hasonló töredék fordul elő Pécskán a XIII. rétegben.

65 Ha tehát térképen ábrázoljuk azokat a lelőhelyeket, amelyeken szőregi, ill. vatyai típus a másik kultúra területén is előfordul, azt tapasztaljuk, hogy azok az Alpár-Csengele-Baks-Kelebia-Duna vonalon, és annak két oldalán szóródnak el legsűrűbben. így ez a vonal a középső bronzkor harmadik szakaszában a két kultúra egymás közötti határát jelentheti. A vatyai kultúra tehát a középső bronzkor harmadik periódusában az északnyugatról már fenyegető halomsíros nép elől dél felé húzódott, és a Duna-Tisza-köz déli részén fontos pozíciókat foglalt el. A mellette élő Szőreg-perjámosi kultúrával az Alpár-Csengele-Baks-Kelebia-Duna vonalon húzható meg a határa. 54 Zalotay, E., Rég. Füz. 1957. 30. p. 55 i. m. 28. p. 56 Banner J., Dolg. 1931. 16. p. 57 Zalotay E., Rég. Füz. 1957. 6. p. 58 i. m. 28. p. 59 Foltiny /., Dolg. 1941. 37. p. 60 Klárafalván, a 12. gödör anyagában. 61 Lipták P., Adatok a Duna-Tiszaközi bronzkor antropológiájához. Ant. Közi. 1 (1958) 3—16. pp. 62 dr. Farkas Gyula szíves szóbeli közlése alapján. 63 Patay P., Diss. Pann. 1938. 74. p. 64 Klárafalván, a 12. gödör anyagából. 65 Roska M., Dolg. 1912. 30. p., 52. ábra 272