A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Goldmann Antal György–Szénászky Júlia: Megjegyzések a vatyai kultúra délalföldi kapcsolataihoz

A baksi telep időrendileg értékelhető anyagában mind a vatyai, mind a Szőregperjámosi leletek fontos faktort képeznek. A kelebiai típusú tál Bóna I. megállapítása szerint a kultúra III. periódusában terjedt el. A szőreg-perjámosi kultúrára jellemző rombikus szájnyílású, kannelurázott hasú, kétfülű korsók közvetlenül a halomsíros bevándorlás előtt, azaz a középső bronzkor harmadik periódusában jelentek meg. E két egybevágó komponens alapján megállapíthatjuk, hogy a baksi telep alsó vatyai rétege a középső bronzkor harmadik periódusának viszonyait tükrözi. Ezt a késői időpontot nemcsak a kelebiai típusú tál, hanem a szőregi 223. sírban található egyfülű (ansa lunata) korsó is mutatja, melynek hasán a füllel szemben arányosan elhelyezett bütykök vannak, ez a baksi 7. sz. edénynek felel meg.

47 A vatyai és Szőreg-perjámosi kultúráknak ebben az időben való együttélését más lelőhelyek anyaga alapján is alátámaszthatjuk; ebben a vonatkozásban legfontosabbnak tartjuk a keskenyfenekű, kettős csonkakúpos, kihajló peremű, bordákkal és völgyelésekkel tagolt urna megjelenését Kelebián,

48 illetve Szőregen

49 és Klárafalván.

50 Dolgozatunk első részében már érintettük, hogy a két kultúra (vatyai, ill. Szőreg-perjámosi) emlékanyaga a középső bronzkor harmadik periódusában együtt jelenik meg egyes lelőhelyeken. Ezek közül a Duna-Tisza-közén legjelentősebbek Baks és Kelebia, de ugyanez a kettősség kimutatható a gerjeni csoportban is, azzal a különbséggel, hogy ezt, minthogy a Duna partján terül el, a dunántúli mészbetétes edények kultúrája és különösen a déli, vattinai népesség erősen befolyásolta. így ezek a telepek és temetők a továbbiakban különös jelentőséget nyernek a két kultúra kapcsolatainak vizsgálatakor. Amellett, hogy Baks és a hozzá hasonló összetételű lelőhelyek fontos adatokat szolgáltatnak a két kultúra egymáshoz viszonyított időrendi helyzetének meghatározásához, fontos kérdések merülnek fel előttünk térbeli viszonyukat illetően is, mégpedig: 1. A Baks-Kelebia-Duna vonal jelentheti-e egyúttal a két kulturális egység hordozóinak egymás közötti határát? 2. Milyen szerepet játszik a vatyai-perjámosi kapcsolatokban a gerjeni csoport? Az alpári leletegyüttest sajnos csak kevéssé értékelhetjük.

51 Az anyag rosszul feltárt, összekeveredett, mindazonáltal annyit megállapíthatunk róla, hogy Szőregperjámosi és vatyai leletanyag egyaránt előfordul benne, ahogyan Patay P. írja: ,,keverék anyagú urnás sírmező."

52 Több támpontot tartalmaz a csengelei szórványlelet. A Foltiny I. által közölt urnák tisztán vatyai jellegűek, míg a kis bögrék párhuzamait Szőregen sikerült kimutatnia.

53 Bakson, a vatyai kultúra telepén, mint már említettük, a 7., 10., 11., 12. sz. edények feltétlenül a Maros-vidékről származnak. Ezek a típusok kivétel nélkül a Szőreg-perjámosi kultúra késői szakaszát képviselik. A Duna-Tisza-köz déli részének leletei között kulcshelyzetet foglal el a kelebiai temető, amely a vatyai kultúra III. periódusába sorolható. Anyagában több olyan jelenséget találunk, amely a szőregi csoporttal fennálló kapcsolatokra utal. A két felhúzott fülű, rombikus szájnyílású 47 Foltiny, L, Dolg. 1941. 37. p., XV. t. 4. 48 Zalotay, К, Rég. Füz. 1957. 7, 44. p., ill. a 9. és 52. sír 49 Foltiny, I., Dolg. 1941. 37. p., XV. t. 4. 50 Klárafalván, a 12. gödör anyagában. 51 Majláth, В., AÉ. 1898. 52 Patay. P., Diss. Pann. 1938. 53. p. 53 Foltiny, I., AÉ 1944—45. 271