A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Goldmann Antal György–Szénászky Júlia: Megjegyzések a vatyai kultúra délalföldi kapcsolataihoz

problémáival.

38 Felhívta a figyelmet arra, hogy a Duna-Tisza-köz északi részén és a Dunántúlon a középső bronzkor elején a Maros-vidéki fémtípusok éltek tovább

39

. A korai vatyai kultúrában, illetve annak előzményében, a megvizsgált 14 különböző bronztárgyból mindössze kettőt tudott felmutatni, amelyek a Szőreg-perjámosi kultúra területéről hiányoznak: a lapátfejű tű (esetleg bepödrött véggel) és a tekercselt gyűrű. A fémművesség ilyen nagyfokú megegyezése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a vatyai kultúra létrehozásában a nagyrévi kultúrán kívül egy dél felől érkező, balkáni-anatóliai eredetű népesség is részt vett. Mivel ez a bronzművesség a korai bronzkor végén kialakult Szőreg-perjámosi kultúra legkorábbi szakaszára jellemző típusokat tartalmaz, és ezek a típusok a vatyai kultúra I—

lia szakaszában végig megtalálhatók, nem kétoldalú érintkezést, hanem genetikai kapcsolatot tételezett fel közöttük

40

. Bóna I. ebben a kérdésben ellentétes véleményt képvisel, szerinte ugyanis a vatyai területeken fellépő déli eredetű bronztárgyak kereskedelmi kapcsolat révén kerültek északra. Fontos szerepet tulajdonított ebben a még egységes perjámosi kultúrának, amely a déli eredetű ékszerek egész sorát közvetíti a középső bronzkor elején a szomszédos területekre.

41 A kapcsolatok ilyen lehetőségét Bandi G. azzal a megokolással vetette el, hogy mivel kereskedelem e két terület között a perjámosi és nagyrévi kultúrák vonatkozásában nem volt, így nem valószínű, hogy éppen a középső bronzkor folyamán alakult volna ki.

42 Számunkra Bandi G. álláspontja tűnik kevésbé valószínűnek, mert igaz ugyan, hogy a nagyrévi kultúrában — ellentétben a Szőreg-perjámosi kultúra vele egykorú részének fémbeli gazdagságával — feltűnően kevés bronzot találunk; de ez még nem jelentheti azt, hogy a déli bronzok jelenléte a vatyai kultúrában feltétlenül csak genetikai jelentőségű lenne. Nem valamely korai időpontban létrejött kapcsolattal állunk szemben, hanem a középső bronzkor teljes folyamán végig követhető cserével; a vatyai kultúrában fellépő új bronztípusok megjelennek a Szőreg-perjámosi kultúrában is. Szőregen a 190. sírban többek között két bronztárgy került elő. Az egyik a jobb kézfejen egy kettős csavarodású karperec, a másik egy Krtenov-típusú balta.

43 Pécska XIV. rétegében egy hajdúsámsoni horizontra jellemző köpűs nyílhegy öntőmintáját találta meg Roska M.

44 Mozsolics A. munkája alapján

45 ezt a horizontot vatyai kultúra IIa—

lib váltása utáni időszakra kell helyeznünk. így, ha kevés példával is, de bizonyítani tudjuk a Szőreg-perjámosi kultúra és a tőle nyugatra fekvő területek kapcsolatát (mégpedig valószínűleg kereskedelmi kapcsolatát) a középső bronzkor második szakaszában. E kapcsolatok az agyagművesség vonatkozásában lényegesen gazdagabban mutathatók ki. Mindezek alapján tehát felvetődik e két terület viszonyának a kérdése, nem csupán a Bandi G. által vizsgált korai szakaszban, hanem a kifejlett vatyai, illetve Szőreg-perjámosi kultúrák viszonylatában is, a bronztípusok mindkét területen való megjelenése „mindenképpen megköveteli a két terület kapcsolatainak újbóli megvizsgálását mind kronológiai, mind történeti szempontból."

46 38 Bandi C, Adatok a Dunántúl korabronzkori történetéhez. JPMÉ 1964; Alba Regia 1963 —64; Az Ercsi-sinatelepi temető. Alba Regia 1965. 39 Bandi, G., Ursprung der Metallschmiedekunst der Vatya-Kultur. MFMÉ 1964—65/2. 40 i. m. 45. p. 41 Bónal., Tézisek 51. p. 42 Bandi G., MFMÉ 1964—65/2. 47. p. 43 Foltiny I., Dolg. 1941. 42—43. pp. 44 Roska M., Dolg. 1912. 33. p. 45 Mozsolics, A., Bronzefunde des Karpatenbeckens. Bp. 1968. 117. p. 46 Bandi G., MFMÉ 1964—65/2. 45. p. 270