A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Szigeti György: Az apátfalvi nép táplálkozása. I.

a hiúság is befolyásol. Leginkább azonban azért tartják fontosnak a jó étkezési, hogy több teje legyen az anyának. Ezért fűznek pl. a túykleveshez ilyen megjegyzést: „Hoztam én is égy kis tyúklevest, ettü

1 majd jobban mëggyiin a tejed." Adatközlőnk, aki 1873-ban született, aról is beszámolt, hogy a régebbi időben a gyerekágyas asszony jóléte nem tartott sokáig. Elmondta, hogy menyecske korában a századforduló idején még nagycsaládban éltek: ipa, napa, ezek 4 férfi gyereke, 4 menyecske, 9 kicsi gyerek és 1 kanász gyerek. Két hetes gyerekágyas korában már a szürü-be a lovat kellett hajtania. Kukoricaszedés idején meg egy menyecske maradt otthon és a saját gyerekén kívül még a másik három menyecskének a gyerekét is szoptatta. A piciny gyerekeket a legtöbb helyen bölcsőben, ágyon, a kemence melletti vackon (kiságyon) esetleg teknyő-ben tartották. Szoptatáskor felvették és ha az anya ágyban feküdt, akkor olyankor felült az ágy szélére, a lába alá kisszéket vagy sámlit tettek és úgy ülő helyzetben szoptatott. Ha a gyerek már a bölcsőben feküdt és álmos volt, előfordult, hogy az anyja föléhajolt és úgy szoptatta meg. Azt tartották, hogy az álmos gyerek ha keveset szopott, akkor könnyebben elaludt. Szoptatós asszony fogadása nem volt szokásban. Néha előfordult, hogy a szomszédasszonyt — akinek szintén volt szopós kicsije, — megkérte valaki dologba menet, hogy szoptassa meg az ő gyerekét is. Ha az anyának nem volt elég teje, akkor kisfias tehén tejével etették, cuclP híján kanál segítségével a gyereket. Természetesen így sok tej ment a gyerek szája mellé a kanálból, vagy csurgott ki a szájából, ha idejében nem tudta lenyelni. A régebbi időben pólyában 7 hétig tartották a kicsit és csak azután adták rá az ubony-пак nevezett ingecskét. Akkoriban csak reggel fürösztötték a gyereket. Mikor már nagyobbacska volt és a földön mászkálva bemaszatolta magát, akkor este is megfürösztötték. A menyecske rendszerint 3—4 hétig feküdte a gyerekágyat, de sok helyen dologidőben az ipa már egy hét után is kizavarta, ha szükség volt a munkájára. Ha a gyerek a sok sírástól nem tudott szopni vagy pihenni, akkor azt tartották, hogy valaki megverte szemmé'. Ilyenkor ráimádkoztak. Régen a szoptatás sem történt rendszeresen: „Mikó mán jó kiríta magát, akko' fővétték. Ha az annya bejakart menni gyereket szoptatni, az ipa rákiátott: Hagy ordiccson, úgy erősödik a tüdejer A szoptató asszonyok kisebesedés ellen tiszta disznózsírral, vagy téföllel kenték be a mellüket. A gyerek általában másfél, esetleg két éves koráig szopott, azután elválasztották. Akadt azonban olyan gyerek is, aki még öt vagy hat éves korában is így könyörgött az anyjának: „Édesanyám, aggyon égy kis csecsét Г Кг ilyen gyerek rendszerint kedves volt, mert nem jött utána másik, de olyanok is voltak, akik csak egy évig szoptak, mert akkorra már testvérük született. Azt tartották, hogy a sok leves evése (főként a rántott és krumplileves) és a sok tej elősegíti az anyatej képződését. Régen volt aki hitte azt, hogy a kevés tejű aszszony teje megszaporodik, ha a gyerekének a farára olyan asszony ráfeji a tejet, akinek sok teje volt.

10 Gyakori volt az is, hogy a bőtejű asszony meg is szoptatta a kevés tejűnek a gyerekét. Az is előfordult, hogy akinek sok teje volt, annak sovány volt a gyereke, a kevés tejűnek pedig kövér. Ilyenkor azt mondták, hogy a hizlaló tej sűrű, a másik pedig, amitől sovány maradt a gyerek, ritka volt. Cucli hiányában, az összerágott kenyeret cukorral összekeverték, majd belekötötték egy kis fehér ruhába. A gyerekek azt rágták, szopogatták, míg el nem aludtak. 9 A táplálkozás eszközanyagát az egyes témakörökön belül alkalomszerűen említjük. 10 A hiedelmi vonatkozású adatokra is témakörönként, a szövegbe beágyazva utalunk. 217