A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Szigeti György: Az apátfalvi nép táplálkozása. I.

A vadon termő gyökerek közül a kertekben sok volt az édesgyükér (Glycyrrhiza glabra). Édes levéért ezt is nagyon szerették. Voltak, akik köhögés ellen teát főztek a megszárított és megtört édesgyökérből. A piacon 10—15 cm-es hosszúságú 7—8 szálas kötegekben árulták. Régebben csak a vadtormát (Armoracia lapathifolia) ismerték, ami erősebb volt a termesztett tormánál és annak elvadult változata. Reszelt állapotban előbb meg kellett pirítani, hogy veszítsen erejéből. A gumós vadnövények közül a szántóföldön termett a fődimogyoró (,mogyorós lednek' (Lathyrus tuberosus). kertekben pedig a csicsóka (Helianthus tuberosus). A földimogyorót a gyerekek bicskával vagy fúrószerű fadarabbal kiásták a földből, a haját lefejtették és utána az édeskés ízű gumót jó ízűenmeg is ették. A disznók is nagyon kedvelték a tarlón és nem egy esetben hamarabb megtalálták, mint a kiskanász. Az élelmes gyerek ilyenkor botjával elzavarta a disznót és ő ette meg a földimogyorót. A kertekben sokszor túlságosan elszaporodott csicsókát is megették a gyerekek, ha jobb falat nem akadt a számukra. A csicsóka a szaporaság jelképévé vált Apátfalván, hiszen a lakodalomban az ifjú párnak is azt kívánják, hogy szaporodjanak, mint a csicsóka. A gyerekek megették még a papsajt mályva (Malva neglecta) zöld termését, a vadrtbizlit (ribiszke = Ribes spicatum és silvestre) és szedret (Rubus caesius) is. Napjainkban az intenzívebb talajművelés, főként a tarlóhántás és gyakori ásás következtében kiveszőben vannak a szántóföldeken és a kertekben egyaránt a fentebb említett vadontermő növények. Gyűjtögetni a felnőttek közül szinte kizárólag a legszegényebb népréteg tagjai jártak, jobbára rászorultságból. A gyerekek gyűjtögetésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy náluk nagy szerepet játszott a szórakozás és közös játék is. Amíg a felnőttek jobbára egyedül mentek gyűjtögetni, addig a gyerekek csoportosan járták az erdőt és a mezőt. Mivel Apátfalván azt tartják, hogy a múltban „nagy úr vót a cukor", nem kell csodálkoznunk, ha a gyerekek ösztönösen megettek minden vadontermő és édesízű gyökeret, gumót, virágot vagy gyümölcsöt, ami akkor a napjainkban már általános és olcsó cukorkát pótolta. A CSECSEMŐK, KISGYEREKEK VALAMINT AZ ÖREGEK ÉS BETEGEK TÁPLÁLKOZÁSA Apátfalván kivételes étrendje csak a gyerekágyas asszonynak volt és van ma is, a várandósnak és szoptatósnak azonban nem. A jövendő újszülött sikeres táplálására általában nem készültek. „Akkó* még nem csinátak ijen nagy cécót mint most. Emlékszem aratás vót, oszt szombaton még vertem a markot, hetfüre meg vártam a gyereket" — mindta az egyik idős adatközlő. A megkívánás nagy szerepet játszott a várandós asszony táplálkozásában. Olyan eset is volt, hogy a megkívánás miatt ëmënt fülle ja gyerek. Ezért ha a várandós aszszony látogatóba ment valahova, ahol főztek vagy ettek, a figyelmes háziasszony először is őt kínálta meg ennivalóval. Általános vélemény volt, hogy a kielégítetlen megkívánás egyaránt veszélyeztette az anya és gyerek egészségét. A gyerekágyas asszony reggelire tejeskávét, délre húslevest (csirke vagy tyúkhúsból), utána rántott vagy sült csirkét evett. Süteményként fánkot, rétest, csőregét, gyúrott bélest, újabban piskótát, tortát sütnek. Még ma is az a szokás, hogy az anyja, nőtestvérei és a komaasszonya külön-külön háromszor főznek a gyerekágyasnak. Kétszer tyúklevest hússal, harmadszor süteményt (rétest, bélest, tortát). A bőséges és jó táplálkozás célja a felerősödés, de úgy kívánja a szokás, amit sok esetben 216