A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)
T. Knotik Márta: Keresztszemes szőrhímzések a Délalföldön
szín hangsúlyos (8, 12, 21) vagy egyenlő arányban van a barnával. Színezésük szimmetrikus, de nem szabályos, mellyel ugyanazt a mustrát még változatosabbá tették. MEGVARRÁS A kivarrott párnavég vágott szélén — mely ebben az esetben mindig a toldáshoz esett — egységesen behajtott szegest alkalmaztak, melyet szegőátöltéssel rögzítettek. A párnavég félbehajtásakor az ép széleket gyapjúfonálból, többszínű hurkolt kötéssel kapcsolták egymáshoz, majd evvel a módszerrel erősítették a párnatestéhez. Ezek hurkolt kötése egységes (28), mely tíz párnahajon maradt meg (10, 12, 13, 18, 19, 21—25). Kötésük általában a felhasznált fonalak színeiből szakaszosan készült. E párnavégek tömör hímzései a vetett ágy párnáin súlyos színfoltot jelentettek. Az ágyvetés módjáról Fél Edit éppen orosházi gyűjtése alapján írja 64 , hogy a szőrös végű párnákból „az ágyak tetejébe, az ágytakaró fölé, legfeljebb kettőt tettek". Majd a ránk maradt párnavégek alacsony számára és a kevés levéltári adatra hivatkozva tételez fel, — legalábbis egyelőre — ,,az Alföldön egy olyan ágyvetési módot, melyben kevés díszpárna szerepelt". Ezt támasztja alá Veres József 1886-ban kiadott könyve 65 , melyben a Földmíves gazda szobája régen és most feliratú képeken egyaránt két párnával 66 felvetett ágyat mutat be. Szőrhímzésű párnákról Kis Bálint 1825-ben 67 már múlt időben ír, az ágyvetés módjánál két-három vánkost említve: „kartonból vagy szőrrel tzifrán kivárt fehér gyoltsból". Az ún. orosházi szőrhímzésű párnavégek készítésének pontos idejére és helyére vonatkozó adatunk alig van. A hímzések Orosházáról való begyűjtése — ennek révén került be elnevezése a szakirodalomba — meghatározza helyét. Ez egyben az idő határolást is megkönnyíti. Orosháza a török után csak 1744-ben települt be 68 zombai (Dunántúl) evangélikusokkal, akik között nemesek is voltak. Az itt működő takácsok már 1775-ben céh alakítását kérik. A lakosság kender termelése jelentős, a vászonfehérítők eljárnak ide összeszedni a fehérítésre szánt végeket. Hatalmas legelőiken a juh tartás nagyarányú volt, mely a legelők felosztásával (1875-ben már csak egyhatoda a százév előttinek) egyre csökkent. 69 S bár a ma élők emlékezete nem éri el 70 ezeket a hímzéseket, a felsorolt adottságok megerősítik, hogy e szőrhímzésű párnavégek ott készültek, ahol fenn is maradtak. Készítésük és használatuk nyilván itt is a fehér vásznak és ágyneműk divatjával ért véget. A ránk maradt párnavégek tömör és gazdag korai hímzésfajtát őriztek meg az utókor számára, melyek szervesen beleilleszkednek az ország XVIII— XIX. századi hímzőkultúrájába. Egyedi jegyeik alapján azonban — a mustrák megformálása, az elválasztó sorok gazdagsága, a szőr fonal vörös-barna színösszetétele, a hímzetthímzetlen felületek összhangja — jellegzetes csoportot alkotnak népi hímzéseink között. 64 Fél E., im. Népr. Ért. 1965. 228. 85 Veres J., Orosháza. Orosháza. 1886. 32. 40. 60 A párnavégek: díszítés módja sajnos nem állapitható meg. 67 A szentesi reformata Eklésia Históriája. Kis Bálint feljegyzései 1800—1825-ig II. kötet hatodik rész IV. szakasz. (A szentesi Református Egyház tulajdonában.) Közölve Sima L., Szentes Város története. Szentes. 1914. 399. 68 Balassa P., Orosháza. Arad. 1844. 69 Veres J., im. Orosháza. 1886. 87. 70 A gyűjtést 1969—71-ben végeztem. 208
