A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Bálint Sándor: A régi szegedi pákászok és madarászok

A törpegém (Ixobrychus minuUis) népi neve fakutya volt. Ugatásra emlékeztető hangjának árnyalataiból a halász részben szélre, részben jó időre következtetett. A gojzer (Numenius arquatus) öregek ajkán gujzer, olykor póling, szokottabb neve szélkiáltó. „Ha szokatlanul sokat kiabált

27 és darvadozott a rétszéli apadásos helyeken, akkor a halász biztosra vette, hogy szél lesz." A kánya (Milvus), Cserzy Mihály szerint

28 kurhéjja. Fajtái a bagolyszömű kánya (Circus aeruginosus), hókánya (Circus cyaneus), kerekszárnyú kánya (Accipiter gentilis). A szomorúkánya nevét Tömörkény említi. A kárakatona (Phalaerocorax carbo), tápaiasan kárkatona Lakatos Károly értesítése szerint

29 népünk körében baljóslatú madár volt. Ha szokatlan időben, helyen, avagy szokatlan nagy számban jelent meg, árvizet, döghalált, háborút jósoltak belőle. Repülő alakjuk ugyanis fekete keresztek sokaságának látszik a magasban. Lakatos azt állítja, hogy ,,ez a madár volt régente a parasztság tengöri herkenytűje". Akinek folyton jár a szája, az a tápaiak szerint úgy csérog, mint a kárkatona. A lilimadár (Totanus calidris), más népi nevén, szegedi vízenjárók ajkán lidike, esősnyeff, réti snyeff. Lakatos szerint éjszakának évadján a legnagyobb sötétben is bejelentette a bujkáló alakokat. Egyik rokona Lakatos hallomása szerint tyütyüke (Totanus glareola). Ismeretes volt a lotyó (Limosa limosa) is.

30 A lütyü (Recurvirostra avosetta) újabb gulipán neve is meghonosodott népünk ajkán. Közismert a partifecske (Riparia riparia) is. A szárcsa (Fulica atra) tojása legjobb a tésztába. A tatártyúk (Syrrhaptes paradoxus) nevét már nem hallottuk.

31 Máig számontartott vízimadár a vadlúd, vadliba, amelynek Lakatos szerint három fajtáját ismerték a szegedi tájon. Ezek a voltaképpeni vadlúd (Anser fabalis), a nagy vadlúd (Anser anser), és a lilik, nagylilik (Anser albifrons), Dugonics Andrásnál lillik. Mint olvassuk: a szárnyas vadállatok, főképpen a virrasztó darvak és Lillikek?

2 Lakatos szerint a lilik hangutánzó eredetű, mert vékonyan, sikoltósan folyton ezt hangoztatja: klilik, kiklik. Mészöly Gedeon Uli, Uli alakban emlékezik a hangjára és szintén hangutánzónak tartja — Lakatos nézetét nem ismerve — a nevét. Ezt azonban nem tartja ősinek, finnugor eredetűnek. Miután népünk csapatban látta őket, így szokta meg: lilik, és akkor is így emlegeti, amikor csak egyet akar belőlük megnevezni. Egyébként így nevezte a nagykunsági nép is.

33 A vadludak ősszel húznak át a szegedi, alföldi tájon. Viselkedésükből népünk időjárásra következtet. Ha rossz, hideg idő várható, akkor alacsonyan, délnek repülnek. Ha magasban, vagy éjszaka történik a vonulásuk, akkor jó idő lesz. Ha tél végén észak felé vonulnak, akkor már nemsokára tavaszodik. A vadkacsa (Anas platyrhyncha) máig ismeretes. Egyik fajtájának (Anas querquedula) Lakatos és Kovács János

34 szerint trifkó neve is járta. „Trifkol, csiukol a Tisza mentén a trifkónak nevezett kis vadkacsafaj." Egyik apró, fekete fajtájának Nátly József sótra nevét is hallotta. A varnyú alakban emlegetett varjúnak régi népünk több fajtáját tartotta számon. 27 Uo. 84. Vö. még Beretzk P., Tavaszi gojzerezés. Délmagyarország 1937, 110. sz. 28 Cserzy M., Vasárnap délután. Szeged 1921, 15. 29 Lakatos K., Tiszamenti madárnevek. Természet 1897, 6. sz. Vö. még Szegedi Szótár I. 691. 30 Természeti és vadászképek. 124. 31 Természeti és vadászképek 8. 32 Dugonics A., Jolánka, Etelkának leánya. I. Posony-Pest 1803, 24. 33 Mészöly G., Uralaltáji szó-e a üli vagy lilik madárnév? Népünk és Nyelvünk 1929, 292, 1930, 125, Vö. még Györffy I., Nagykunsági krónika. Karcag 1922, 29. 34 Kovács J., Szeged és népe. Szeged 1901, 43. 9 A Móra F. Múzeum Évk. I. 129