A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Bálint Sándor: A régi szegedi pákászok és madarászok

Nyilván van azonban úri eredetű elnevezés is közöttük. A ,Totanus fuscus' két néven is ismeretes volt. A pettyes tollazatúnak kendörmagos sneff, fekete nászöltözetében pedig feketesneff volt a neve. A hangos ,Limosa limosa' neve vonyósneff, lotyósneff. Hangutánzó eredetű a pirpió (Glareola pratincola). Ennek Lakatos Károly rácpap elnevezését is hallotta. Vegyük most szemügyre főleg Lakatos Károly és Beretzk Péter kalauzolásával a szegedi vadvízország és szárazföld többi, néphagyományban is számontartott madarait. Lakatos írja,

22 hogy a régi szegedi víziember, de maga a köznép is tudta, ismerte a lápi madarak minden nemzetségét, szokását és természetét. Ha egy madár elsikkantotta magát, tudta, hogy miért tette. Tudta, hogy ez meg az a fajta madár milyen alakú falkával jár, hányan vannak, honnan jöttek, hová mennek. Tudta, hogy amikor a magasban kivált egy-egy madár a csapatból, miért tette. Tudta, hogy mit beszélnek a madarak. Értett a nyelvükön és néha jót nevetett, amikor zajongtak. Azt mondta, pörlekednek valamiért. A bakcsó (Nycticorax nycticorax) tulajdonságait már Nátly József

23 magyarázza: „baktsó, gém neme, a vízi bikánál kisebb. Lakik vizes helyeken, apróbb szigeteken és fűzfa ágakon. Sokszor tsoportonkent három-négy óra hosszat mozdulatlanul állanak, innen azon közmondás: úgy néz, mint baktsó. Nappal, ha nem háborgatják, nem repül, csak estve eledel keresés végett kiabálva vízszélekre megy. Kétféle: hamuszínű és fejér. Ennek háta téglaszínű, amannak hangja kellemetlenebb.'''' Más nevei vakvarnyú, olájpap.

2i A fehérnek fehérbakcsó (Buphus comatus) a neve. Jegyezzük itt meg, hogy régi vízenjárók nyelvén halvágó azoknak a madaraknak (bakcsó, cerkó) összefoglaló neve, amelyek hallal élnek. A batla (Plegadis falcinellus), vagyis fekete szalonka más népi nevei: lengyelzsidó, zsidómadár. A bölömbika (Botaurus stellaris) más neve nádibika. A cerkó (Sterna hirundo) más neve csér. A halász hűséges kísérője, mindig „a falatért kunyorál". Innen kúdúska neve is. Családjába tartozik a halc'érkó (Sterna fluviatilis). Tömeges megjelenése öreg halászok szerint áradást jelentett. Inkább a Fehértón tanyázik a kisc'érkó (Chlydonias niger). A lócerkó, lócsér (Larus ridibundus) hangos természetéről híres. A dárévöcsök (Podiceps eristatus) szegedi halászok ajkán dáré, másként bujár. A dilimadár meghatározása nem sikerült. Lakatos emlegeti,

25 hogy a vízenjáróknak a szelet jósolta. A gém (ardetta), népünk ajkán gencs, gemecs, egyike volt a legismertebb és sokféleképpen megkülönböztetett vízimadaraknak. Vegyük szemügyre őket. A faszkagém (Ixobrychus minutus) neve nyilván összefügg a fehértói Faszkaszigettel. A görbegém, görbelábú gém, továbbá a kanalasgém (Platalea leucorodia) nevét Lakatos, illetőleg Tömörkény örökítette meg. A gencs szót a tápaiak önmagukra értve, különösen sértőnek találják. Lakatos a madárnak tápai elöljáró tréfás nevét is hallotta. Ha a gencsek böfögtek, akkor a vízi emberek meleget vártak.

26 Tömörkény följegyzése szerint gencsokádék volt a Tisza nyáron kiszáradó kiöntésének neve, mert ezernyi ezer apró hal pusztult el benne. 22 Lakatos K., A régi szegedi halászok jelképes madarai. Ethnographia 1910, 83. 23 Nátly /., Némelly vélekedések a magyar nyelv ügyében. Szeged 1825. 24 Lakatos K., Természeti és vadászképek. Szeged, 1897, 120. 25 A régi szegedi halászok jelképes madarai 83. 26 Uo. 151. 128