A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Dömötör János: Vásárhely utcanevei (Történeti áttekintés)

utcát is jelentett. A név eredete a Tisza szabályozás előtti időre nyúlik vissza, amikor a Hódtó a város déli részét, annak magasabban fekvő Árpád utca körüli részét mosta. A partot a vízmosás ellen úgy biztosították, hogy féloldalas-kosárszemen fűzfavesszővel fonták be. Ha azt vizsgáljuk, hogy ebből a 113 éves utcanévjegyzékből hány utca maradt meg változatlanul, akkor azt látjuk, hogy mindössze 115 utcanév, tehát az erődíti a 232-nek 50%-a. (Önkéntelenül lép előtérbe az a gondolat: nem kelhne-e egyes utcaneveket „védetté" nyilvánítani?) Ezt a változatlanságot az l-es sz. kimutatásban a nevek aláhúzásával jeleztük. Ez az állapot nagyon kevés eltéréssel több mint 30 éven át 1890-ig megmaradt. Ezt mutatja a Czégényi József városi mérnök által készített, már említett 1888-as térkép. Addig csupán kevés változás következett be, egyik a Rák utcát érintette az 1880-as évben, amikoris Megyelka József javaslatára a Rák utcát Újvilág utcának nevezték el. Megyelka azzal indokolta javaslatát, hogy évekkel ezelőtt az ott létezett kanális betöltetett és az utcákban már rákok nincsenek. Az Újvilág elnevezés kapcsolatban állt az utcában levő Amerika-vendéglővel. Az időrendben következő, 1890-es változás azonban rendkívül jelentős, mely egyúttal a tizedekről az utcanevekre történő végleges átállást is jelenti. Eddig jobbára csak a tized szerinti megjelölést használták hivatalosan, iratokban és sajtóban egyaránt. Az áttérésre a népszámlálással kapcsolatos egységes rendezés is sürgető indítékot adott. Ekkor tér át a tanács a korábbi öt tized helyett a ma is meglevő 8 kerületre. A határozat pontosan leírja a kerületek határait, egyidejűleg a külterületet is három részre, Tanya, Puszta és Gorzsa névvel ellátott körzetekre osztja.

6 Pontos útmutatást ad az utca házszámozásra is kimondva, hogy „a kiindulási pont mindig az utca vége legyen, mely a város székhelye felé irányul, vagy amely egy főbb utcára, vagy térre torkollik". Kimondja továbbá a határozat, hogy az utcák baloldala legyen a páratlan és a jobb oldala páros számokkal jelzett. Elrendeli, hogy az utcák a kerületektől függetlenül végig, megszakítás nélkül számoztassanak, és iránymutatást ad arra, hogy a kisebb zsákutcák, ha névvel nem bírnak, annak az utcának a számaival látandók el, amelyre nyílnak. Végül megbízta a városi tanács a birtoknyilvántartót és az V. Ügyosztályt, hogy a még névvel nem bíró utcák, terek elnevezésére együttesen tegyenek javaslatot. Ez évben a határozat alapján rendkívül széleskörű, a város történetében a legnagyobb „átkeresztelésre", utcanévváltoztatásra került sor. Ennek során 14 addig névtelen utca kapott nevet, 82 utcanevet pedig megváltoztattak. A törvényhatósági bizottság 1890. november 19—20-i közgyűlése tárgyalta az utcanevek ügyét. Az ez évi közgyűlési jegyzőkönyv elkallódott, így csak a sajtóból és térkép-azonosítással tudjuk dokumentálni a változásokat. A két helyi lap közül a Hódmezővásárhely november 23-i számában — érthetetlenül — csak a törvényhatósági közgyűlésről szóló tudósításban foglalkozik ezzel a jelentős döntéssel. Abból is csak annyit közöl, hogy Elek Sándor szóvátette : „igen nagy folt esik a város becsületén, ha a tanács az egyes utcákat nem a város régi jeleseiről nevezi el, mint p. o. Pálfy és Varga Pál, akiket jobban ismer a mi népünk, mint Kazinczkyt" (sic!) A felszólalót kioktatja ugyan Szabó Mihály Kazinczy nagyságáról, de mindenesetre jellemző a törvényhatósági bizottság összetételére a megjegyzés. Annál is inkább, mert az említett „Pálfyak és Vargák — Szabó Mihály szerint, — olyan jelösei voltának a mi városunknak, akik annak idején egy, két, tíz ló és szarvasmarha és egyéb lábasjószágok irányában gyakorta elmarasztaltatának a törvény által, lévén ők szóbéli emberek". 6 10.172/1890. t. ü. 94