P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)
a bognárok Szt. Katalin - zászlója 1838-ban, a cipészek Erhard püspököt, két angyalt, Szt. Istvánt és a Szt. Háromságot ábrázoló céhzászlója 1836-ban készült. A gazdag csizmadia céh negyedik céhzászlója 1859-ből, a fazekasok Szt. Flóriáncéhzászlója 1827-ből, a gombkötők céhzászlója 1724-ből, a kalaposoké 1817-ből Mária Immaculatával, késeseké 1840-ből Szt. Katalinnal, a kovácsoké 1852-ből a Szt. Háromsággal és lópatkókkal, a kötélverőké 1853-ből Szűz Máriával, a kádároké 1854-ből Szt. Urbánnal, a magyar szabóké 1862-ből Szt. Annával, a magyar szűcsöké 1811-ből Szt. Bertalannal, a mészárosoké 1857-ből Szt. Lászlóval, a szíjgyártóké sárkányölő Szt. Györggyel 1810-ből, a szűrszabóké 1847-ből, a takácsoké 1822-ből Szt. Szeverin püspökkel, a tímároké Szt. Lőrinccel 1830-ból származik. A makói Éder Győző-gyűjtemény textíliák szempontjából Csongrád megye kiemelkedő magángyűjteménye. Hazánkban igen ritka, múlt századi török hímzésgyűjteményt őriz. A téglalap alakú fehér patyolatkendők, a pesgirek szakaszosan leoltott, színes selyemszálas, laposöltéses technikával készült díszítményei az elnépiesedés arany és jellegét mutatják. Motívumaikban igen gyakori a ciprusfa, csúcsán oldalnézetben ábrázolt madáralakkal, kis épületekkel. A díszítmény teljesen geometrikus rajzolatú. E hímzések korábbi változatai hatottak közvetlenül hódoltsági székely népi hímzéseink motívum-alakulására, mert ott a ciprusfa a magyar díszítménykincsbe beleolvadva többször előfordul. A Néprajzi Múzeum Ecelről, Kezdi szentlélekről, Csikszentgyörgyről begyűjtött múlt századi anyagában ezeket a mintákat is megtaláljuk. 201 Éder Győző gyűjteményében a szepességi magyar vertcsipke néhány szép példányát is láthatjuk. A motívumok rajza már nem tartja meg a szilárd kompozíciót, túlburjánzó gazdagsággal áttöri a tisztán áttekinthető későrenaissance keretmotívumot. Az elnépiesedés kezdeti szakaszában, a XVIII. sz. második felében készültek. A szőnyegszövés emlékeit két közel-keleti gyapjúszőnyeg képviseli emlékanyagunkban. Mindkettő a szegedi püspöki palota tulajdona. Az egyik (T. 165) bordó alapon fekete-sötétkék, kevés nyersszínnel élénkített ún. Hasli Bochara szőnyeg a XIX. századból. Három keretsávjában két egymásba kapaszkodó kampósor, élére állított négyzet- és rács-sor, tükrében pedig villa alakú mintacsíkok ékesítik. — A másik (T. 166) a XVIII. században készült ún. Kula-szőnyeg. Ez az imaszőnyeg fekete—nyersszínű—zöld—sötétkék színezésű, melynek kilenc, geometrikus virágokkal kitöltött sávval keretezett tükrében három, stilizált tulipánokat hajtó virágtő látható lépcsős imafülkében. A modern magyar textilművészetet képviseli a Csongrád megyében (a makói Szabadság téri r. kat. templomban, ill. a szegedi ferences kincstárban) található két batik falikép, melyek a modern egyházművészet megújulásának első hírnökei közé tartoznak. Mindkét művet Jámborné Balogh Tünde alkotta. Hasonlók sem a hazai sem a külföldi egyházművészeti alkotások között nem ismeretesek. Maga a textilfalikép sok és változatos technikát egybefogó műfaja a felszabadulást követő években teljesedett ki hazánkban és Európa más országaiban is. 202 Nálunk az ún. beruházási munkák és a közönségigény mindinkább erősödő anyagi-társadalmi hátteret biztosítanak számára. A textil falikép legrangosabb műfajának, a gobelinnek nemzetközi nyelvét Lurçat újította meg, de sokat köszönhet a modern európai textilművészet az északi országok művészeinek is. A nemzetközi hangversenyben erőteljes hangokkal szólaltak meg a népi demokratikus országok, elsősorban a lengyelek, csehek és 201 Palotay G. 38. 43—44. 202 p Brestyánszky Ilona, Dél-dunántúli textilművészek kiállítása Szabadkán. Jelenkor. 1970. III.417. 80
