P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

románok helyi hagyományaik modern áttételeivel. A nagy nemzetközi kiállítások, mint a lausannei Nemzetközi Textil Biennálek, a madridi és barcelonai textilkiállítások az egyes országok eredményeit rendszeresen közkinccsé teszik. Az itt nyert inspirációk minden ország textilművészetében, így hazánkban is, gazdagítják a látásmódot s új erőforrásokat szabadítanak fel. A felszabadulás után jelentkező új igények hazánkban a falitextil hagyományos műfaja és technikái számára új lehetőségeket nyitottak meg. Gobelin művészetünk azonban a legújabb évekig nehezen tudott a táblakép hagyományaitól megszabadulni. E műfaj modern hazai úttörőjének, Ferenczi Noéminak nemes, a műfaj sajátos törvényeit érvényesítő művészete kevés folytatásra talált.

203 A magyar textilművészetben az utolsó 4—5 évben jelentkeztek az első törekvések a táblafestésből elkülönülő, önálló kifejezésmódra. A hagyományos technikák a gobelin, a csomózott faliszőnyeg és a batik, illetve a kézifestésű képek voltak. A modern magyar textil területén az első nagy fellendülést az 50-es években a kézifestésű technika hozta a batikolt képek műfajában. A textillel foglalkozó iparművészek egyik csoportja a régi technikával teremt új formanyelvet, melyben korunk minden textilben megfogalmazható stílusirányzata jelentkezik. Az új felfogás és új formarendszer úttörő képviselői a batik területén Bródy Irén, Szuppán Irén, Juris Ibolya, Kürthy Ödönné, Gulás Zsuzsa, Hűbner Aranka, Szabó Mariann és Szenes Zsuzsa. Hozzájuk csatlakozik az időközben felnőtt új nemzedék. Az elmúlt két évtized során maguk az úttörők is más utakra tértek, többen közülük a batikolás technikájától is elpártoltak. A batikolás szerepe azonban még mindig előkelő a magyar textilművészetben, bár népszerűsége ma már meg sem közelíti az ötvenes évekét. Új követői közé tartozik az expresszív kifejezési formákat alkalmazó makói művésznő, Jámborné Balogh Tünde. 1938-ban született Hódmezővásárhelyen. Inkább autodidaktának mondható, a festészet technikájának minden állomását maga fedezte fel,

204 majd a szegedi Tanárképző Főiskolán nyert rendszeres oktatást. Útkeresései után a batikfestésben lelt igazi önmagára. Mint Bálint Sándor írta róla a makói József Attila múzeumban 1970ben rendezett első kiállítása alkalmából: „iskoláktól, csoportosulásoktól távol, a magyar vidék csöndjében teremtette meg a maga alkotó világát. Szellemi rokonsága a középkor és a népművészet expresszív levegője, a népköltészet archaikus-modern, reális, stilizált formakeresése... Képeinek nincs mélységük, hátterük, az ember jelenik meg rajtuk felnagyítva, előtérbe hozva, a világdráma — természetnek, történelemnek, belső szenvedéseknek kiszolgáltatott, de mégis — egyetlen hőseként."™ Képeinek tárgyát a népköltészetből, a magyar népballadákból, és a bibliából veszi. Felfogása monumentális, formanyelve tömör, csak a lényegre sűrített, egyéni, kissé archaizáló. A makói Szabadság téri r. k. templomban levő, 1968-ban festett faliképe, mint Solymár I. méltatásában írja: Karácsony, Pünkösd, Húsvét hármas ünnep-körét jeleníti meg a népdalok hangján. A kórus hangzatú kompozíció a Gregorián énekekre is emlékeztet".

206 Az egész diadalívet betöltő monumentális egységbe foglalt batik-kép a középkori freskók szuggesztív erejével hat. A szegedi ferences kincstár számára 1971-ben készített Pietáját Szt. Pál Korinthosiakhoz írt I. levelének 15. szakasza ibiette: „Halál, hol a te győzelmed, halál, hol a te fullánkod." 203 P. Brestyánszky I., Búzás Árpád és Simó Ágoston kiállítása. Művészet 1971. VIII. 25. 204 Solymár István, Két makói festő, Pethő János, Jámborné Balogh Tünde. Művészet. X:l (1969.) 29. 205 Bálint S., Jámborné Balogh Tünde kiállítása. Művészet. XI. 1970. 42—43. 206 Solymár I. Művészet X: 1 (1969.) 30. 6 A Móra F. Múzeum Évk' I'I 81