P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

teményben található. Augsburgi, a XVIII. sz. elején működött, LK mesterjegyű mester műve a szegedi ferences kincstár esketési keresztje (44. T. 212). Az olasz barokk nemes formáit mutatja a deszki r. k. templom öntött sárgaréz gyertyatartója a XVIII. századból (T. 15). A múlt század közepének orosz ötvösségét képviseli emlékanyagunkban a szegedi ferences kincstár 1720-ban készült FMW mesterjegyes moszkvai ezüstmonstranciája (T. 217) és a szegedi ferencrendi kincstár vésett lombdíszű, aranyozott ezüstkehely-maradványa (T. 218), melyet Jézus, Mária és keresztelő Szt. János vésett mellképe díszít. A bécsi ötvösséget szegedi emlékanyagunkban feltűnően kevés, csak 10 mű képviseli, ebből is 6 darab 1850 utáni időkből származik. A három XVIII. századi alkotás átlagos színvonalon mozog. A szegedi felsővárosi templom monstrancía alakú Szt. Terézia-ereklyetartója (T. 174) 1764-ben készült, a csongrádi r. k. templom ezüst füstölője (Bécs, AS mesterjegy, T. 14) 1799-ben, a hódmezővásárhelyi r. k. templom sima barokk kelyhe — aránytalanul nagy talp jellemzi — a XVIII. sz. második feléből származik (Bécs, 1С mesterjegy elmosódva, T. 22). ., , A XIX. század közepének hanyatló színvonalú becsi ötvösséget a szegedi ev. egyház 1854-ből való, WB mesterjegvű aranyozott ezüstkelyhe (T. 151) és az Anders-műhely készítményei mutatják be' A szegedi székesegyház 1850-es aranyozott ezüst, neobarokk kelyhe (T 169) s a szegedi ref. egyház sima úrvacsora-tányérja (T. 152) egy AK jelű bécsi mester alkotásai, a szegedi ferences kincstár túldíszített, aránytalan neobarokk kelyhe pedig egy CD mesterjegyű, ugyancsak Bécsben működött ötvös műve (T 216) — (M. Rosenberg i. m. a fenti mesterjegyeket nem ismerteti.) Az ón „a szegények ezüstje", a középkortól fogva a nemesfémek pótlására szolgait, háztartási és asztali edények anyaga volt. Egyházi edények anyaga gyanánt a szegény protestáns, főleg református gyülekezetek használták a hitújítástól fogva s az о birtokukban maradt fenn az ónmüvesség legtöbb emléke Csongrád megyében 42. (T. 214) Monstrancia aranyozott ezüst, drágakövekkel IL mester, Augsburg, XVIII. sz. eleje Szeged, Ferences Kincstár Az ónmüvesség történetével Magyarországon iparművészettörténeti kutatóink eddig kevéssé foglalkoztak, így tanulmányainkban e téren csak gyér adatokra támaszkodhattunk 54