P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

A hódmezővásárhelyi réf. újtemplom tulajdonában egy érdekes ezüstkehely látható, mely 1761-ben készült (11. T. 32). Egyszerű, magas, kerek, kevés művészi gyakorlatra mutató talpból, szárból, és kivágott, barokk lomb- és szalagdíszes, öntött akantuszleveles pártaövvel lezárt kupakosarú kehelyből áll. A kupa gyakorló. (T. 48) Sisakkanna ezüst 1749., Debrecen? Hódmezővásárhely, ref. ótemp. lott kéz műve a XVII. századból, az akantuszleveles pártaöv a XVIII. század végére utal. Talpán vésett felirata szerint a hódmezővásárhelyi csizmadia céh csináltatta 1761-ben. A kehelytalp provinciális tudású, valószínűleg környékbeli ötvös műve lehet. Valószínűleg rác ötvös műve lehet a csanádi II. gör. keleti román egyház aranyozott rézkelyhe (T. 3.), amelynek talpa hatkaréjos, trébelt rózsadíszű. A talp felnyúló részén trébelt akantuszlevelek, körteidomú nódusán rózsadísz, öntött, stilizált levélindás kupakosarán pedig négykaréjos medaillonban elhelyezett ószláv szentek ábrázolásai láthatók. A kosarat még a későgót hagyományok továbbélésére mutató öntött liliomos pártaöv koronázza. A talp ilynemű beosztása és a kehely hasonló arányai XVIII. századi kelyheinken másutt is előfordulnak, hazai emlékanyagunkban; analógiaként a Magyar Nemzeti Múzeum 1915 96/2 leltári számú kelyhe kínálkozik. A csanádi kehely talpán vésett ószláv cirillbetűs felirat látható. A kehely XVIII. század eleji vidéki ötvösségünk átlagos színvonalán mozog. Mesterét talán rác ötvösök között lehet keresni Újvidéken, ahol a XVIII. század második felében már nyolc ötvös dolgozott.

114 A rokokó stílusformákat követi a szentesi görög kat. templom jelzés nélküli, XVIII. századi aranyozott rézkelyhe (T. 437). A magas, háromkaréjos rokokó kartusokkal, lángnyelvekkel és rózsadísszel ékesített, domborított talp, az öntött 114 Kapossy J. 54. 31