A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

temetkezési formája („lábhoz tett lóbőrös temetkezés") magyar eredetű.

66 A török és mongol népek hite szerint a halottnak azért is szüksége volt hátasára, hogy a másvilágra vezető hosszadalmas és fárasztó utat azzal tegye meg. Ezzel szemben Dienes I. kimutatta, hogy a honfoglaló magyarok legtöbbje a másvilágra induló halott lelke előtt álló utat rövidnek képzelte el.

67 Megállapítása arra figyelmeztet, hogy a sírba tett ló részeinek egyéb jelentősége is volt, mint gazdáját a másvilági utazásokon szállítani. A sámánizmusnak a magyar területen megfelelő táltoshit legjellegzetesebb eleme a ló alakjában történő viaskodás. E képzet akkor alakult ki, miután az előmagyarok elváltak az ugor népektől.

68 Minthogy a magyarság a lóval önállóan, a török népektől függetlenül ismerkedett meg,

69 a csont-bőr gebéből újjászülető táltosló képzetét a honfoglaló magyarság hitvilágának specifikus elemének kell tartanunk. Úgy vélem, mindennek őseink lókultuszában is tükröződnie kellett. A fentiekben áttekinthettük, hogy a halottak sírjainál levágott lovak húsának elfogyasztása egyik hitbéli gyakorlatuk lehetett (közösség a másvilággal), hogy a feláldozott ló az elhunyt kedvenc hátasa volt (közösség a mindennapi élettel). Láttuk, hogy a magyarok fő lovastemetkezési formája egyedi, s hogy ősvallásunk egyik sajátos eleme a táltosló. Ezért feltételezem, hogy a pogány magyarokra jellemző temetkezési szokás és hiedelemkör lényegét tekintve egybeesik, s a továbbiakban a „lábhoz tett lóbőrös temetkezések" elnevezésére a „táltosló-temetkezés" használatát javaslom.

70 LE RÔLE DU CHEVAL DANS LES REPRÉSENTATIONS RELIGIEUSES DES HONGROIS PAÏENS par Csanád Bálint Le cheval jouit d'une importance particulièrement grande dans les expressions et les contes hongrois. Le terme „táltos" désigne tout à la fois le cheval à voix humaine et le chaman hongrois, sujets très courants dans les contes. Cette identification double doit correspondre sans doute à une „égalité

1

' essentielle. 1. La chair du cheval, sacrifiée sur les tombes des Hongrois des IX

e

—XI

e siècles, et dans les cérémonies turques, mongoles et finno-ougriennes, était toujours consommée. L'auteur considère que le fait de manger cette viande au cours des rites, symbolisait en même temps une sorte de réunion des hommes avec les esprits de l'au-delà. 2. Après avoir évalué l'âge des cheveaux tués auprès des tombes hongroises des IX

e

—XI

e siècles, et comparé celui-ci aux données ethnographiques du siècle dernier et de notre époque, ceci nous paraît très vraisemblable, à supposer que les Hongrois païens tuaient chaque fois le cheval préféré du défunt. Nous sommes en droit d'y attacher une importance pius profonde. 3. Nous avons remarqué qu'une locution sicule (en hongrois: székely) [„Nous sommes parents d'Adam, et Éve, et du Cheval blanc"] se présente chez les autres groupes hongrois sous une forme différente, contenant un symbolisme végétal, presque totémique. Ce dernier, se référant au culte des arbres chez les peuples de la région de la Volga, peut être rattaché à la croyance de l'arbre de vie, croyance qui, dans le cas des Hongrois, remonte encore à l'époque ouralienne. À côté de la vénération presque aussi ancienne des cervidés, nous devons ranger à une époque plus récente le 66 Bálint Cs., A hónfoglalás kori lovastemetkezések néhány kérdése. MFMÉ 1969. 111—112 és 39. j. 67 Dienes I., Un cimetière de Hongrois conquérants à Bashalom. Acta Arch. Hung. 7. 1956. 258. — Megfigyelését a lovastemetkezések csoportosítása is alátámasztotta, Id. 39. j. 68 Diószegi 1954. 63—64. . г . 69 Hajdú P., A magyarság kialakulásának előzményei. Budapest, 1953. 44—54. 70 Megköszönöm Diószegi Vilmosnak beszélgetéseinkben és lektori véleményében nyújtott segítségét. 42