A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)
„Túl a Körös" dűlőben folytatott ásatásai során 95 cm mélységben bolygatott Ny-K-i tájolású sírt figyelt meg, melyből egy vascsat, két koporsószeg és farostmaradványok maradtak meg. A koporsós temetkezés és a vascsat típusa alapján a sír a Xí— XII. századra keltezhető. A temetkezés mellett bontotta ki az 7. sz. gödröt. Benne orrával Ny felé irányított lókoponyát (miként a honfoglalás kori lovassírokban), szorosan mellette, annak két oldalán négy lólábszárcsontot talált. A lócsontok közelében szarvasmarha koponyája és lábcsontjai feküdtek. (Ld. 4. kép). A gödör töltelékföldjében cserépüst töredéke volt. A 2. sz. gödröt 50 с в mélyen figyelte meg, korát szintén cserépüst darabja határozza meg. Benne őzkoponyát és lábszárakat bontott ki Csalog J. — E leletcsoport a hazai anyagban ejyedüll'ló. Az őzcsontok láttán a magyarok szarvas-tisztelete 52 idéződik fel, míg a ló- és szarvasmarha kultusz együttes előfordulása a volgai finn temetőket (Müdlany-saj, Podbolot, bahmutyini kultúra stb. 53 ) juttatja eszünkbe. Az elmondott régészeti jelenségek behatóbb néprajzi elemzése valószínűleg arra fog rámutatni, hogy ezek a honfolalás és kora Árpád kori magyarság hitvilágának finnugor örökségét jelentik, és — miként a honfoglalók lovastemetkezése 5i — belső, finnugor indíttatású fejlődés eredményét jelzik. 5. A szabadkígyósi Tangazdaság homokbányájában feltárt X. századi temető egyik lovassírjánál a kedvező földösszetétel folytán szemmel is jól látható foltok 52 Diószegi 1954. 63, László Gy., Hunor és Magyar nyomában. Budapest, 1967. 13—52. 53 P .: Генинг, В. Ф., Мьщлань — шай — удмуртский могильник VIII — IX. вв. Вопросы Археологии Урала. 3. 1962. 79, 81—83, Городцов, В. А., Археологические исследования в окрестности города Мурома, в 1910. году. Древности 24. 1914. 65—67, stb. 84 Id. 39. j. 39
