A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

jelezték a lócsontok közötti területen a lóbőr egykori jelenlétét. (5. kép) Az elszíneződések a csontok közelében 2—3 cm vastagságban mindig jelen voltak. A vegyészeti elemzés oly nagy mértékű foszfor-feldúsulást mutatott ki e területekről,

55 mely csakis jelentős mennyiségű szervesanyag jelenlétével magyarázható. A keleti példák

56 után így vált bizonyossá, hogy a honfoglaló magyarok lovastemetkezéseinél is a koponyával és a lábcsontokkal együtt a sírba került a hátas lenyúzott bőre is. László Gy. mutatott rá, hogy ennek a hiedelemvilág szempontjából van jelentősége. Példákat sorolt fel, hogy az állat bőrével való érintkezés miként jelenti az annak szellemével való kapcsolat-teremtést; s hogyan válhat a bőr a pogány hitben azonossá az élőlény testével, lelki tulajdonságaival, egész lényével.

57 Egybevág ezzel Alföldi A.-nak a medvekultusszal kapcsolatos megfigyelése. Ennek értelmében ténylegesen „. . .az állat lenyúzott bőre játszotta a legfőbb szerepet. A medve bundájáról az a hit, hogy csak „öltözéke" az istenségnek, illetőleg az emberiség állatruhájú őseinek. A fákra vagy karókra akasztott bőrök előtt folynak le az ünnepélyes rítusok és játékok; térdrerogyva imádkoznak a medvebőr színe előtt, és az egész erdős sztyeppe övezetben el volt terjedve a medvebőrre való esküvés. A kezdetleges ember nem tudja megérteni a halált, nem tudja elválasztani a testet azoktól az erőktől, melyek életet lehelnek belé, s azt hiszi, hogy az életerő a halál után is benne rejtőzik még a 5. kép Honfoglalás kori lovassír képe a lóbőr okozta elszíneződésekkel 55 Duma Gy. előkészületben levő tanulmánya a temetőt ismertető kötetben. 56 Pl. Плетнева, С. А., Кочевнический могильник близ Саркела-Белой вежи. МИА. 1963. 221, Евтюхова, Л. А., О племенах Центральной Монголии в. 9. в. Сов. Арх. 1957. 2. 218, 11, és Petrenko id. mű. 57 László 1945. 21—29. 40