A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

lóhúsevés lehetett. Az elkövetkezőkben a X—

XI. századi lókultusz régészeti vetületeit tekintjük át. 4. A kutatott közösség X—

XI. századi nyomait az ásatásokból ismerjük. Csakhogy míg a temetéseknél lezajlott lóáldozatok formáit, ethnikai kapcsolatait már megközelítőleg ismerjük, addig nincsen olyan régészeti emlékünk, melyet Szt. László 1078-ban kiadott törvényével

43 hozhatnánk összefüggésbe. így továbbra is a temetők területén feltárt jelenségekre kell támaszkodnunk. Belső-Ázsia népeinél és a finnugoroknál a temetések alkalmával az áldozati állat vagy a hátasló leölésén kívül egyéb ceremóniák is lefolytak.

44 Hasonlókra a honfoglaló magyaroknál a sírokban szórványosan megfigyelt — tisztázatlan jelentőségű — tüzelésnyomokon kívül vajmi kevés adatunk van.

45 A rendelkezésre álló dokumentáció alapján e tekintetben célom nem lehet több a figyelemfelkeltésnél. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a temetések alkalmával a magyarok is végeztek áldozatokat a sírok között. Marosgombáson (Gímbas, Románia) a honfoglaló sírok feltárása közben Bodrogi J. a temető területén egy nagy, lapos kövekből összeállított és agyaggal kitapasztott tűzhely nyomaira bukkant. Ennek nyílása előtt egy lóállkapcsot talált. A komplexumnak a temetőhöz való kapcsolatát bizonyítja a lócsont mellett kibontott rombuszalakú nyílcsúcs.

46 Hasonló jelenségre figyelt fel a várfalvai (Moldovenesti, Románia) X—

XI. századi temető területén Roska M. A sírok között egy helyen nagy mennyiségű szénmaradványt talált. Másik helyen mészkő darabok és kavicsok feküdtek egy rakáson, s rajtuk egy ló fél alsó állkapcsa volt. Néhány méterrel távolabb ugyancsak mészkőből, kavicsból és római tégladarabokból összerakott kőhalmaz került elő, mely alatt az ásató egy tűzhelyet bontott ki. Megfigyelése szerint e jelenségek a magyar sírokkal azonos szintben voltak.

47 Ugyancsak ló állkapoccsal együtt találtak tüzelésnyomokat a Sárospatak-baksahomoki temető területén, ahol a faszén-maradványok, állatfogak és a lóállkapocs egy 120 cm sugarú körben feküdtek.

48 A dunaalmási temető ívesen hajló temetősora előtt, az ív középpontjában tüzelőhelyet bontottak ki.

49 A felsorolt jelenségeket a temető területével való egybeesés, a lóállkapocs és a tüzelésnyomok jelenléte, s a magyar típusú nyílcsúcs fűzi össze, s a temetéskor, vagy a halott emlékére tartott ünnepségekkel

50 állhatnak összefüggésben. Eltérő formájú áldozat nyomaira bukkant Csalog J.

51 A békésszentandrási 43 Úgy tűnik, a kereszténység terjedését védő törvények viszonylag enyhe büntetéseket szabnak ki a vétkesekre. 44 Harva id. mű 562—577. 45 Nagy kiterjedésű X—

XI. századi temetőkben a sírok közti üresen kimaradt területek (ld. pl. Török Gy., Die Bewohner von Halimba im 10. Jhdt. Arch. Hung. 1962. térképmellékletei és Вакау К. szíves közlése a feltárás alatt álló letkési temetőről) a finnugorok szent ligeteire emlékeztetnek. 46 Nagy C, Erdély a honfoglalás idejében a régészeti leletek világánál. Arch. Ért. 1913. 271. 47 Roska M., Árpádkori sírok Várfalván. Dolg. 1914. 144—145. ' ' 48 Arch. Ért. 1958. 207. 49 Arch. Ért. 1959. 209. 50 Harva id. mű 321—343. Csak sejthetjük, hogy a felsorolt temetőkre gondolt Moór E., amikor arra hivatkozott, hogy néhány temetőben külön megtalálták az áldozati állat azon részeit, melyeket nem helyeztek a sírba, hanem a még nem teljesen betemetett gödörnél megfőzték és megették (Moór E., Studien zur Früh- und Urgeschichte des ungarischen Volkes. Acta Ethn. Hung. II. 1951. 67—68.). Magyarázata elesik, hiszen a felsorolt esetekben a lónak csak állkapcsát találták meg, ami tehát nem lehetett azonos a megevett maradványok elföldelt részeivel. László Gy. e jelenséget az állkapocs nélküli ló képzetével hozza kapcsolatba (László Gy., Osvallásunk nyomai egy szamosháti kocsis-történetben. Kolozsvár, 1945. 26. 70. j, továbbiakban: László 1945.). 51 Megköszönöm szívességét, hogy közöletlen ásatási anyagát rendelkezésemre bocsájtotta 38