A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

hóban" a Dosztojevszkijek, a Flaubert-ek tragikus világa illik a költő szakolcai környezetéhez és kisiklott életéhez. Öngyilkosok példamutatására van szüksége, hogy a revolver ravaszát majd meghúzza. Az 1914. március 6-i öngyilkossági kísérlet után mind nehezebbé válik számára a „normális" életbe való visszatérés, nem is szólva a háború kitöréséről, a háború okozta nemzeti tragédiának teljes átéléséről. Az 1914. év termése 28 vers. Úgy érzi, véres őszön „Vér és tűz büszke bíbor tengerén" papírhajójával nincs mit keresnie (539). 1915-ben „fiáért síró anyasóhaj riogatja (549), édesanyákat lát „talpig gyászban a világon" (553); és sebesült árva hősöket, bús vértanúkat a kórházakban(555). Ez évben 16 verset írt, 1916-ban pedig 24-et. Mákonyos világába a háború rettentő zaja éppenhogy csak elér. Önmagával is erőtlen vergődik, az alvó csipkerózsáig „Az út ... véres kusza örvény, Mely holtak, roncsok árján kavarog." (566) Megírja testamentumát és kívánja, hogy sírján „viruljon jobb világ" (573). 1917 idegösszeomlásának éve, és a Moravcsik klinikán való tartózkodása idején Széchenyi, Lénau sorsa kísérti (590, 596), és új fantom jelenik meg lelki világában és költészetében, az „élő halott" (591), melytől nem tud többé szabadulni. Gyógyulásával új költő lép elénk, a forradalom költője, majd az eltiport forradalom után népe vigasztalója, és 1929-ben, annyi „hiábavaló" költői dicsőség után, elemi erővel lép föl lelkében új, tragikus motívumokkal az élettől való szabadulás vágya. Nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy „azéletét...elhibázta"(1097), hogy az „élő halottak" sorsára jut (1100); Baudelaire tragikus végében önmagát ábrázolja. A feltámadt „Rém kopogását hallja Álomtalan, vak éjeken," „árnya int" feléje (1111), és úgy érzi, „az egész teremtés Egy óriás gyászindulót dalol" (1116). Aztán „Venit summa dies" (1131), majd a végső elhatározás mindent békítő nyugalma árad soraiból. Az élet csöndje ez a béke, A nyugalom e nagy tenyészet, Örök erők szent szövedéke, Lehullt levél én, elenyészek. (Fák) Annyi menekülési kísérlet után, végre sikerült mindentől megszabadulnia. Hogy az abszurd világgal nem tudott egyensúlyba jutni, s nem tudta „nem abszurddá" tenni, nem a költőn múlott. Ezt a szomorú tényt költészete bizonyítja. UN POÈTE QUI FUIT LA VIE par László Madácsy L'auteur analyse la place et la fonction du thème du suicide dans l'oeuvre du poète Gyula Juhász. Son étude se compose de deux parties. Dans la première il passe brièvement en revue les aspects du problème du suicide posé dans l'histoire de l'humanité avec une tragique instance, dans la deuxième il démontre que pour Gyula Juhász, l'envie de se tuer, au lieu d'être une tentation, est une maladie de l'esprit; elle poursuit fatalement son évolution et aboutit à la volonté de la mort. Les écrivains et les philosophes de l'antiquité ont été fascinés par le problême du suicide (Sophocle, Euripide, Platon, Lucrèce, Epictète, Marc-Aurel, ayant des exemples mythologiques devant les yeux (Didon, Sappho), d'une façon ou d'une autre, posèrent la question et essayèrent de la résoudre. L'histoire ancienne a aussi ses suicidés fameux: Caton, Hamilcar Annibal, Cléopâtre, Démosthène etc. au sort desquels s'intéressèrent beaucoup les écrivains de tous les temps. 2Ю