A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

A nagymágocsi és derekegyházi birtok felosztásában érdekeltek ilyen alapon a szegvári, a szentesi, a derekegyházi, a nagymágocsi, a fábiánsebestyéni, a kis-királysági, a békésmegyei gádorosi, orosházi, szentetornyai, árpádhalmi és még más cselédek, béresek, napszámosok. A mezőhegyesi és püspökielei birtok egy részére számított a makói járás néhány községe is. Ezután — a reform megyei szervei által vezetett osztozkodás után — módosultak az aránytalanságok. A községi földigénylő bizottságok teljesen új felosztási tervet csináltak, mert egyes községekben csökkent a felosztható föld, másutt több lett az. Közben azonban állandóan növekedett az igénylők száma is. Sokan a rendelet megjelenése után iratkoztak fel a hivatalosan megalakult községi bizottságoknál. Folyamatosan érkeztek a hadifoglyok, akiknek földigénylő hozzátartozóit azzal nyugtatták meg, hogyha hazajön a férjük, majd a tartalékföldből kapnak. Hazaérésük után a volt hadifoglyok realizálni akarták ezt az ígéretet. Új igénylőkként jelentkeztek a demokratikus hadseregbe önként belépett katonák, sőt a földosztás közben megnősült fiatalok is. A hullám egyik-másik községi földigénylő bizottság feje fölött kezdett összecsapni. Újabb enyhülést hozott az a megyei döntés, hogy csökkenteni kell a rendeletben előírt alapjuttatás mennyiségét, sőt több helyen csökkenteni kell a juttatás felső határát is. A föld azonban így sem lett elég. A Dunántúlra települtek csak enyhítették a feszültséget. Ezek a tények rákényszerítették a földigénylő bizottságokat, hogy mostmár újra és pontosabban feltérképezzék a területükön levő kisebb, elhagyott, vagy egyéb birtokokat, illetve a demokrácia mérlegére tegyék azok tulajdonságait. Ez az a pont, ahol a földigénylő bizottságok nem először, de mostmár komoly elmélyült harcban megütköztek a megyei, sőt országos szervekkel, a törvények és rendeletek betűivel és egyidőben egy másik fronton, az érintett birtokosokkal is. If Szemléltetésképpen vegyünk egy-két példát erre. A fábiánsebestyéni községi földigénylő bizottság 53 birtokra tett megváltási, illetve elkobzási javaslatot. A Megyei Földbirtokrendező Tanács 1462 kh kiosztását nem hagyta jóvá, csak 359 kh kiosztását engedélyezte, — 327 földigénylő részére. A Községi Földigénylő Bizottság 1945. jún. 4-én fellebbezett, majd aug. 6-án újabb panaszt emelt az Országos Földbirtokrendező Tanácsnál. A bizottság szerint a lakosság „áttelepülni nem akar", „menjenek a földbirtokosok a Dunántúlra." A Csongrád megyei Földbirtokrendező Tanács nem hagyta jóvá a birtokok egy részének kiosztását, mert a Községi Földigénylő Bizottság bizonyítása nem volt elégséges, a tanúk össze-vissza vallottak, vagy másként ítélte meg a birtok jellegét (pl. parasztbirtoknak minősítette az olyan birtokot, amit a Községi Földigénylő Bizottság úri birtoknak tartott.) Aki elmenekült, de más bizonyíték nem volt ellene, annak földjét nem engedték igénybevenni, stb. Az elutasítás indoklása megfelelt a törvénynek és a végrehajtási utasításoknak, illetve tömegével érkező rendeleteknek és elvi határozatoknak. A Községi Földigénylő Bizottság ennek ellenére 1945. május 26-ra kiosztott 1558kh földet és a Csongrád megyei Földbirtokrendező Tanács által hozott visszajuttatási határozatokat nem hajtotta végre. A Csongrád megyei Földbirtokrendező Tanács november 15-én feügyeleti intézkedésre kért felhatalmazást, ami egyet jelentett ebben a helyzetben a Községi Földigénylő Bizottság felosztásával. 1946. jan. 2-án újabb kérelemmel fordult a Csongrád megyei Földbirtokrendező Tanács az Országos FT-hoz, mert a „Községi Földigénylő Bizottság a többszöri felszólítás ellenére megtagadja a jogos tulajdonosok birtokba helyezését", „mentesített ingatlanokat kiosztott és juttatottak művelni kezdték azt". Az Országos FT figyelmeztette a KFB-t, hogy feloszlatja és eddigi ténykedését semmisnek tekinti, ha nem hajtja végre az utasításokat. Közben két elnöke is le234