A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

mondott a Községi Földigénylő Bizottságnak és a harmadik — Csepcsényi János — 1946. febr. 16-án az OFT figyelmeztetése után a következő szövegű határozatot küldte a Csm. FT-nek: „azokra a földekre, amelyek ki lettek osztva, a földigénylők igényt tartanak, nem akarunk föld nélkül maradni azért, hogy a régi urak továbbra is itt dőzsöljenek a 200 holdakon. Kérjük ezeknek az uraknak az áttelepítését." Felsorolták név szerint ezeket, ezt írták: „az itt felsoroltak úgyis szerettek idegenben nyaralgatni, — tessék itt az alkalom. Csak meg kell nekik ragadni és akkor garantáljuk, hogy meg fog oldódni a földigénylők oly sok akadályba ütköző problémája."

18 A Községi Földigénylő Bizottság meggyőződött igazáról: „amikor kiigényeltük a földet, nem jogtalanul, hanem törvényadta jogunknál fogva cselekedtünk." „Ezek mind elmenekült, népellenes német barátok, MÉP vezetők." „A Csongrád megyei Földbirtokrendező Tanács a szegény nincstelenek sérelmére intézkedett." Ha az Országos Földbirtokrendező Tanács nem orvosolja panaszunkat — írják —, Fábiánsebestyénben a legnagyobb elégedetlenség és nyomorúság fog uralkodni." „A földeket, amik birtokívvel ki vannak osztva vissza nem adjuk." ,,A Csongrád megyei Földbirtokrendező Tanács határozatai elfogadhatatlanok és semmisek." Hasonló helyzet alakult ki Kiskirályságon és még több helyen. A földigénylők határozata ugyanaz: „inkább 3 ember menjen Dunántúlra, mint 100." Ha az ilyen „hibákat nem küszöböljük ki, az eredmény oda fejlődik ki, mint a múlt reformizálásakor." „Vannak egyesek, akiknek a céljuk most is ugyanaz." A Községi Földigénylő Bizottság sorsa hasonlóan alakult az előzőhöz. Soha még ennyi németellenes és nemzeti ellenálló földbirtokost nem láttunk. A felszabadulás után „kiderült", hogy még v. Purgly Emil is az volt. A makói Földhivatalhoz írta fellebbezésében : „Elleneztem a fasizmust és a kormány politikáját" — €z kiderül országgyűlési beszédeimből. „A nyilasok elfogtak és egy ideig fogva tartottak." „Mindig az ország termelését tartottam szem előtt". A birtokosok másik arca a család és rokonszeretet. Ekkor derült ki, v. Purgly Emilről, — és másokról is, hogy a föld nem is az övéké, hanem 6 családé, tehát a 3700 kh mellett ő lép fel azzal az igénnyel, hogy 500 kh vitézi alapítmányát, azonkívül minden családtagjának és neki is mint földműves családból származónak hagyjanak meg 200—200 kh földet. Sőt azt is megjelölte, hogy az ország különböző részein levő birtokaiból hol és menynyit hagyjanak meg neki.

20 Nagyon nehéz helyzetbe kerültek a Községi Földigénylő Bizottságok az indoklás és bizonyítási eljárás miatt. A Szegvári Községi Földigénylő Bizottság dokumentumokkal igazolta, hogy v. Komáromy Ede a Magyar Megújulás Pártja megyei vezetője volt, kinevezésekor Imrédynek, vitéz Jaross Andornak, dr. Magyary-Kossa Aladárnak, vitéz Rátz Jenő miniszterelnök helyettesnek mond táviratban köszönetet. Komáromy fellebbezett földjének igénybevétele miatt, a következő indokok: „A megyei tanács határozata téves és sérelmes". „A Magyar Megújulás Pártjának és egyetlen politikai pártnak sem voltam soha tagja." „Távol tartottam magam az összes fasiszta jellegű pártoktól." és itt jön a java: 18 Csm. 2. sz. Levéltár Fábiánsebestyén KFB iratai, szám nélkül. Idézi: Rácz J., Felszabadulás és az új élet megindulása Csongrád megyében (1944—1945) (kézirat) Lásd még: M, Somlyai M. Földreform, 1945. 108. sz. dokumentum Szakács S., Földosztás és agrárfejlődés. Közg. és Jogi Kiadó 1964. 18 KFB. Fábiánsebestyén: 55/1945. 1292/45, 5687—3089/1945., MFT, 33254/III/1946. OFT. 20 Csm. 1. sz. Levéltár Csongrád megyei Földhivatal iratai. 88/1945, 1798/1945, 47 177/1949, 455 154/1949/OFH. 235