A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

1941-ben Ortutay Gyula újabb darabok közlésekor

15 utal azok törökös mintáira és megállapítja: „E hódmezővásárhelyi párnahímzések már színeikkel is sajátos csoportot alkotnak". Fél Edit újabb darabok közlésekor munkáiban

16 időrendben is az elsők között említi a szőrhímzéseket. Az „alföldi hímzőkultúrának nem sok tárgyi emléke maradt. Ezek közé tartoznak a „szőrös" párnák, melyeket a XVIII. században, sőt talán még korábban készítettek"

17

. Megemlíti e keresztöltéses és szabadrajzú gyapjúhímzések igen jelentős és nagyszámú csoportjának feldolgozatlanságát is. Reméljük^ hogy a szabadrajzú vásárhelyi szőrhímzések ismertetésével közelebb juthatunk alföldi hímzőkultúránk megismeréséhez. Az általunk bemutatásra kerülő szőrös párnavégek Múzeumi gyűjteményekben és magántulajdonban maradtak fenn. A teljesség érdekében bevonjuk vizsgálatainkba a Hódmezővásárhelyen, 1904-ben összegyűjtött párnavégekről készült felvételek közül azokat, melyeknek eredetije nem ismeretes vagy eddig nem került elő. Hímzéseinket vászon, előrajzolás, fonal, mustra, kivarrás, színezés és megvarrás szerint vizsgáljuk. VÁSZON Párnavégeink vásznát finom kidolgozású kenderből szőtték

18

, csupán kettőnél használtak lánc- vagy vetülék-szálként lent. A felhasznált vásznakat Z irányban sodrott fonalból, vászonkötéssel szőtték. Zömének lánc-és vetülék-sűrűsége 12—15 db/cm, kevés közöttük az ennél nagyobb, 15—19 db/cm szálsűrűség. A vásznak szélessége 43—64 cm között váltakozik. Ezek kétharmada keskenyebb (43—55 cm), míg egyharmada szélesebb (55—64 cm) ; kivételt képez egyetlen 77 cm szélességű vásznunk. A kiterített párnavég szélességének a vászon-szélesség felel meg — egy darabunk kivételével (17), amikor a vásznat keresztben használták fel. Párnavégeink hosszúságának (54—68 cm) tulajdonképpen a párnatest szélességével kellett egyeznie. A hímzés a vászon hosszát mindig beborítja, míg szélességét sohasem. ELŐRERAJZOLÁS A vásárhelyi hímzésű párnavégek mustráit feltehetően kézzel rajzolták a vászonra. Hímzéseink nagy részénél a kikopott gyapjú szálak helyén diófapácra emlékeztető világosabb és sötétebb barna, könnyed vonalrajzot találunk, mely a jelenlegi tisztítás alkalmával sem tűnt el. Kiss L. szerint a mustrát cinkkanállal dörzsölték át a tiszta vászonra, ez azonban nem adhatott a miénkhez hasonló vonalas rajzot. „Ritkább esetben rajzolták zsíros korommal"

19

, a felrajzolás eredeti módja ez lehetett. 15 Ortutay Gy., A magyar népművészet. Bp. 1941. I. 304. (kép: Plohn felv. 400 ltsz. és 34. darabunk képe) 305. (kép: Plohn felv. 381 ltsz.) 307. (kép: Plohn felv. 387 ltsz.) 16 Fél E.—Hofer T.—K. Csilléry K., Hungarian Peasant Art. Вр. 1958. Uö. L'art Populaire en Hongrie. Bp. 1958. 82. kép (30. darabunk); Uö. Ungarische Bauerkunst. Bp. 1958. 83, 84. kép (18., 30. darabunk); Fél E., Ungarische Volksticherei Вр. 1961. 8. kép (18. darabunk); Fél E., Textil gyűjtemény (A Néprajzi Múzeum 1963—64 évi tárgy gyűjtése) Népr. Ért. 1965. 228. (33. darabunk) 17 Fél E.—Hofer T.—K. Csilléry K, A magyar népművészet. Bp. 1969. 67. és 83, 84. kép (18. 30. darabunk). 18 Lásd a táblázatot. Felhasznált irodalom: Szemmáry L., Kötéstan. Bp. 1959.; Gyimesi J.

r Textilanyagok fizikai vizsgálata. Bp. 1958. Az anyag és sodrat meghatározást Készei Péter végezte. 19 Kiss L., im 1928. 47. Erdélyben a vászonra rajzolást koromlébe mártott tollal végezték, lásd. Malonyay D., A magyar nép művészete. Bp. 1907. I. 230. 12Î