A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

A vásárlásnál ügyelnek arra, hogy jó szerszámot válasszanak ki. Ha hozzákoccintják valamilyen fémtárgyhoz a csengése elárulja, hogy van-e benne rejtett törés. A próba, a vásárlás, türelmet, tapasztalatot igénylő munka. Ma már a fordítás lánctalpas traktorokkal történik. Aránylag olcsó és mindenki igénybe veheti. A fordítás mélységét mérő bot 70—80 cm hosszú napraforgószár, amelyen megjegyezték a kialkudott mélységet és ha sikerült a jelzésig törés nélkül lenyomni, a fordítók jó munkát végeztek. Az ültetőkötél kisujjnyi vastagságú vékony kötél, hosszúsága a kialakítandó sor mérete szerint változik. Meglazítják a fonását, a sor-, és tőtávolságnak megfelelő helyen rongydarabokat kötnek bele. A meglazított kötélág visszahúzódik és odaszorítja a jelzéseket. Hátránya, hogy ha nedvesség éri megdagad, megnyúlik, könnyen megrongálódik és drága. Ma már sehol sem használják. Az ültető drót 125—130 cm hosszú 2 mm-es vastag drótból készül. A leszabott drótdarabokat hurokra úgy kapcsolják össze, hogy a kötések egymástól 120 cm-re esnek. Előnye, hogy a hurkok nem mozdulnak el és használat után az összehajtogatása is könnyebb. Egy ültetődrót hosszúsága 45—50 m és 34—36 tőke helyének kijelölésére alkalmas. Az ültető lánc sokszor a gazdaságból kerül ki, ugyanis gyakran a disznó legeltetéséhez alkalmazott pányvaláncot használják fel erre a célra. Két-három darabot kötnek össze, hogy elég hosszú legyen. A jelző szalagot egy-egy láncszembe kötik bele. Nem mozdulhat el. Ha csupán szőlőültetésre használják, egészen kicsi a szeme, így könnyebb az 50—60 m hosszú lánc kezelése. A szőlőültetők egymástól kölcsönkérik. A sorkijelölő kerék segítségével is gyakran ültették a szőlőt. Szétszedték a kocsit, levették az oldalát és a két hátulsó kerekét húzták végig a pasztán.

29 Az első két keréknyom után csak egy-egy sor helyét jelölték meg egyszerre. Az egyik keréknek mindig a már megjelölt soron kellett haladnia, hogy a pontos sortávolság kialakuljon. A két kereket ember húzta, mert a ló elsüllyedt volna a fordításban. A gólyaórú fúrú az ültetéshez való lyukakat készíti el elmés megoldással és ugyanakkor pontosan jelzi a következő tőke helyét is. Fája és fogója egyaránt fából készül. A fúró szárából a fogója alatt egy vízszintesen csapolt és a szárral azonos méretű fa halad a kialakítandó tőtávolság pontos helyéig. Innen egy másik szárat lefelé vezetnek a fúró szárával párhuzamosan, de ennél jóval rövidebbre szabják. (14. kép). Ha a fúrót a kívánt mélységig belenyomják a földbe, a másik szár, a gólyaorr is belehatol, mivel jóval rövidebb, csak 8 cm mélyen csupán, de ennyi is elég a következő tő helyének kijelöléséhez. Következőleg a fúrót nyomják le a gólyaorr jelezte helyen. Ha ezt a szerszámot használják az ültetéshez, nem kell a tőtávolság kijelöléséről külön gondoskodni. Gyorsabb és olcsóbb a munka. A fafúrú nyele is, ültetőszára is fából készült, lapos négyszögalakban. A nyél 5 cm átmérőjű, 35—40 cm hosszú, jobbról is, balról is megmarkolható kerek fa. Szára 80—100 cm hosszú, a hegyétől fölfelé számítva mintegy 40 cm-re jól látható jelzést faragtak. A lyuk fúrásnál pontosan eddig kell a fúrót lenyomni. így biztosították, hogy minden szőlővessző egyenlő mélységbe kerüljön a földbe. A körmös fúrú fogója fából készül, a szára pedig vasból. A hegye 1 cm-re szétnyílik, sőt mintegy 45 fokban begörbül. Olykor 8—10 mm-es vaspálcából is készítik. A szára 80 cm hosszú. Fogójának első görbülete 14 cm, a második 5 cm, és a visszahajlítás is 5 cm. A kalapálással és hajlítással kialakított körmök közötti belső 29 Egy kisebb szőlőparcella, amelyet a határ és a betyárút vesz közre. A betyárút egy sor szőlő kihagyásával keletkezik, a kocsi elfér rajta. 8

::115