A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

nyai nép elítéli ezt az eljárást és hosszú ideig a tudományos kísérletek ellenére jól megvágta a földet, azaz mélyen kapált. A fordításnál mindez nem probléma, mert a kikívánkozó földmennyiséget mindenképpen ki kell emelgetni. A kapanyelet a fokától 75 cm-re a jobb kézzel szokás fogni. Balkéz a nyél végén van. Ez a jobbkezes munka. (13. kép). Amikor balkézzel fognak lent és jobb kéz kerül a nyél végére, balkezes munkának nevezik. Jó tulajdonság, ha mindkét kézzel egyformán tudnak dolgozni, mert nem annyira fáradnak el. A munka minőségét nem befolyásolja sem a jobbkezes, sem a balkezes munka. A kapa használatakor is meg kell hajolni, ha nem is annyira, mint ásáskor. A kapanyél is kérgessé teszi a tenyeret. Az olykor görcsös nyél, amely gyakran vékonyabb, mégis nagy kitartást, testi erőt igényel az egész napi munkában. 13. kép. Kapa használat közben A fordításnál használt harmadik fontos szerszám a csákány. Csak akkor veszik kézbe, ha fagyökér kerül a fordítók útjába, vagy téli fordításnál a fagyott föld felső részét szabdalják vele össze. A fokától, a nyéltartótól balra, lapjával 12cm-nyi hosszú, 2 cm vastag és a végén 6 cm-nyi széles él alakul ki. Jobbra 17 cm-nyi hosszan 2 cm vastagságban ismétlődik a csákányéi az előbbi oldalra merőlegesen. Mindkét oldal ugyanazon munka elvégzésére alkalmas, így könnyebben tudnak dolgozni. Az egymásra merőleges két él fejszeélességű és vastagabb gyökerek elvágására egyaránt alkalmas. A nyél fokának kerülete 20,5 cm, átmérője 7,5 cm. A nyél befogadására szolgáló rész enyhén ovális alakú. A nyél 81 cm hosszú egyenletes vastagságú, ovális kereszmetszetű, kerülete mindkét végén 12 cm. Beszorítását vagy fa-, vagy vasékkel végzik. Nyélnek akácfa, almafa vagy bármilyen gyümölcsfa megfelel. Hasított fát használnak, mert a botfa nem biztosítja az ovális alakot. Bár nem használják állandóan, mégis mindig velük van, mert bármikor szükség lehet rá. 114