A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

Az ásó oromzata gyenge vagy gyárihibás lehet. Ha eltörik, hasznavehetetlenné válik. Amikor az orom az ásó hegyéhez közel pattan el, kováccsal kisebbre szabatják és asszonynak, gyereknek jó a kerti fordításnál, férfiaknak pedig a fakidöntésnél. Használat közben kifényesedik s ha gyökeres földben történik a fordítás, éle kicsorbul, megkopik. Reszelni szokás. Nem sűrűn adódó feladat. Az ásót munka közben balkézzel fogják 35 cm-re az alsó nyél végétől, jobb kézzel a felső nyél végét. 01. kép). Van aki jobb kézzel fogja alul, bal kézzel felül. Olyan is van, aki váltogatja. 11. kép. Ásó használat közben A kezet fogás közben nem szabad mozgatni az ásó nyelén, mert könnyen feltöri a tenyeret. Kerülendő a nyálazás, köpködés. Egyedül az a helyes, ha jól megszorítják és arányosan dolgoznak vele. A puha, kemény munkához nem szokott tenyérbe, különösen hamar vérhólyagot csal. Az arányos, hagyományoknak és tapasztalatoknak megfelelő munka pedig lassan kérgessé teszi a kezet és szívóssá alakítja a foglalkoztatott izmokat. Ásás közben meg kell hajtani a derekat. Ha tarackot vagy kukacot vesznek föl, derékszögben, sőt kétrét előre görnyednek. Egyébként 45 fokos szögben hajolnak. Másik fontos szerszám a fordításnál a kapa.

28 Szükségszerűen a szögletes kapát használják, mert ezzel könnyebb a homok átemelgetése. A kapa tengelyének hossza az oromzaton 22,5 cm. Szélessége a nyaknál 22 cm, az alsó felénél 19,5 cm. Enyhén trapéz alakú. Felül a nyak és az ahhoz kapcsolódó köpű, ami a nyél befogadására szolgál. A köpű külső kerülete 17 cm. Hozzátartozik még a kapanyélvasalás. Ez 4 cm széles, 17 cm hosszú 2 mm vastag lemez, enyhén hengeres alakú, hogy a kapanyélre rásimuljon. A kapa lapjának bal felső sarkában 100-as jelzés látható. Ennek 28 Lusi Fél E.—Hofer T., A parasztsmbsr szerszámai. Ethn. LXXII. (1961) 497—528. 112