A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

Szeged város bizalmával, a parcellázással, a homoki szőlő telepítésének elkezdésével neve bekerült a város történetébe.

10 A 30 forintos homokot Ormódi Béla a környék népének, szinte kizárólag a szegedi külső határ kisparasztjainak nyomban 60 forintjával parcellázta föl. A vevőknek a vétel alkalmával készpénzben csak 5 forintot kellett íizetniök holdanként, a többi törlesztésére 12 esztendő alatt kötelezték magukat.

11 A puszta leghitványabb 200 holdnyi része azonban még a legágrólszakadtabb parasztembernek se kellett. Ezt a területet telepítette be egy Ormódiból, Fritsch bécsi bankárból és más külföldi főleg osztrák pénzemberekből álló részvénytársaság. A munka irányítására Zauner Richárd (1845—1939) kitűnő szakembert szerződtették, aki a pozsonyszentgyörgyi ősi borvidékről származott és a klosterneuburgi szőlészeti akadémián kitűnő eredménnyel szerzett képesítést. Legutoljára a budafoki állami borpincénél működött. Innen jött Szegedre, de az esztendő legnagyobb részét kint töltötte a telepítés színhelyén a horgosi Királyhalmon.

12 Zauner Richárd vidékünkön addig ismeretlen fajták (olaszrizling, pirosveltelini, kövidinka) meghonosításával szerzett érdemeket. A birtoknak majdnem felébe csemegeszőlő, főleg saszla került. A karó alkalmazásával a művelés fejlettebb módját követték. Innen ennek az új eljárásnak, illetőleg szőlőkultúrának a karósszőlő, úri szőlő neve, amely megkülönböztetés a parasztszőlő, gyalogszőlő hagyományos gondozási módjától.

13 Érdemes külön kiemelnünk, hogy a saszlaszőlő különleges szoros csomagolását dél-tiroli, Merán vidékéről szerződtetett lányok végezték, majd a szőlőt Bécsbe irányították. Onnan küldték szét a Habsburg Monarchia minden részébe. A kivitel egyre szélesebb körű lett. A telep vezetői a birtokukban maradt szőlő gondozásában igen sok szegényparaszt napszámost foglalkoztattak, akiktől komoly, igényes, lelkiismeretes munkát követeltek. Ennek néhány év múlva az lett az üdvös következménye, hogy ezek a munkások a maguk pár holdján, a maguk szőlőcskéjét is szakszerűen művelték meg. Ezzel azután az idetelepült szegedi kisparasztok érdeméből, az ő ösztönző példájuk nyomán, sokszor az ő tovavándorlásuk, vállalkozó szellemük, törhetetlen munkakedvük gyümölcseként a szabadkai, bácsalmási, halasi, pusztamérgesi, üllési, soltvadkerti kisparaszti szőlőkultúra is kibontakozhatott.

14 Pusztamérgesen ugyancsak Ormódi Béla telepítette az első szőlőt Betéti Társaság szervezésében 1903-ban. A homoksivány Jászberény közbirtokosságáé volt,

15 amit Ormódi 1902-ben vásárolt meg. Mindjárt hozzáfogott a terület parcellázásához. Néhány korona foglaló birtokában minden nincstelen földhöz juthatott. Az első telepesek megélhetésének biztosítására 300 magyar holdas nagy szőlőtelepet alakított ki, és a munkaerő tartalékolása érdekében 600 négyszögöles telkeken 40 szobakonyhás lakást építtetett. Ezzel megvetette a mai község alapját. Azután újabb virágzó szőlőtelepek alakultak, mint 1906-ban Grüner-féle Hungária szőlőtelep 130 holdon, 1908-ban a Kis Ferenc-szőlőtelep, a Saághy László-féle szőlőtelep és több kisebb, nagyobb kisparaszti szőlőparcella. A felparcellázott 5—10 holdakon 10 Nem véletlen, hogy Szsged legforgalmasabb utcáját Kárászok utcájának, Kárász utcának nevezték el. 11 Bálint Sándor szíves szóbeli közlése. 12 Bálint Sándor szíves szóbeli közlése. 13 Saját gyűjtés. 14 Saját gyűjtés. A királyhalmi telep vetette meg az őszibarack modern piaci exportra termelésének alapjait is. Ezt aztán a környező kisparaszti gazdaságok fokozatosan átvették. 15 A közbirtokosság legelőnek használta és a pásztorok egyrésze parcellázáskor itt maradt. A húszas évek végén gyakran csendült fel a nóta a pusztamérgesi rizlinggel borozgató kocsmai népek társaságában a nóta: „Szípen legel a jászmínes a ríten..." 103