A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Juhász Antal: A hantház

laja eleve meghatározta a tanyaépítés módját. Ahol nem került a közelben alkalmas gyepföld, ott más építőanyagot használtak, mivel a hantokat nem lehetett^ messzire szállítani. Ez magyarázza azt, hogy a nagy területen összefüggő futóhomokkal borított, buckás tájon nem találni a hantházat az emlékanyagban. A hantok kitermelése, az un. hantszödés rendesen tavasszal történt, mivel ilyenkor legalkalmasabb a nedves gyepet kivágni. Szükségből nyáron és őszszel is lehetett hantot szedni, csak télen nem, amikor fagyos a föld. 1. A hantfal szerkezete. A hantok méretei: H: 40 cm, Sz: 20 cm, V: 16 cm A kiszemelt sömjéken ásóval vágták ki a gyepet. Idős adatközlők, akik még maguk is raktak hantfalat vagy láttak építeni, úgy mondják, hogy a hantokat másfél sukk hosszúra, egy sukk szélesre és fél sukk vastagra vágták.

14 Az elbontott rúzsai hantház falában ennél kisebb gyephantokat is megfigyelhettem (h: 30 cm, sz: 15-20 cm, v: 10—12 cm volt). A méretekre nem ügyeltek szigorúan, de igyekeztek e-gyforma, legalább fél sukk vastag hantokat vágni, hogy „a hant jó szalonnás lögyön". A négy oldalról körülvágott gyepet ugyancsak ásóval fölfeszítették és kibuktatták a helyéről. Erre egyesek lapátot, baltát, csákányt is használtak. Néhányan elmondották, hogy az először szántott járásföldön az eke után haladva szedték össze és vágták körül négysarkosra a falrakásra alkalmasnak " A sukk régi hosszmérték, az öregek ma is ebben számolnak. 1 sukk = két egymás melle helyezett ököl hossza, kinyújtott hüvelykujjakkal, kb. 30—32 cm. 8