A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Trogmayer Ottó: Középbronzkori leletek Kömpöcről

Mozsolics A. ismerte fel a halomsíros kultúra keletre vándorlásának történeti tényét,

5 s a koszideri típusú kincsleletek elkülönítésével kísérletet tett az esemény időrendi határainak pontosabb meghatározására. Bóna István a kérdéscsoportot ugyanezen leletegyüttesek tükrében vizsgálva a halomsíros kultúra népének több hullámban történő beáramlását tételezte fel, s egyben a koszideri kincshorizont szerepének átértékelésével árnyaltabb történeti kép megalkotását kísérelte meg. Ezzel együttjárt az időrendi kérdések átértékelésének szükségessége is.

6 A két tanulmány közel egyidejű megjelenése óta kirobbant vita

7 napjainkban sem záródott le. Hazai kutatóink egyike sem vonja kétségbe a halomsíros kultúra nyugat-keleti vándorlását, a koszideri típusú kincsek időrendi helyzetét azonban többféleképpen értékelik. A Mozsolics A. tanulmányának megjelenése óta végzett kutatások lehetőséget adtak arra, hogy a halomsíros kultúra szerepét, hazai bronzkori kultúráinkra gyakorlott hatását lényegesen részletesebben ismerjük meg.

8 Bebizonyosodott, hogy az ún. autochton kultúrák egy része, a hódítókkal egybeolvadva egyes területeken sajátos új kultúrcsoportokat hozott létre, a legkeletibb területeken továbbéltek a helyi kultúrák, vagyis a mindent elsöprő halomsíros hódítás kissé sematikusnak tűnő feltételezése helyett a történeti események lépésről lépésre követhető folyamata bontakozik ki előttünk. A koszideri típusú kincshorizont kérdésében korántsem ilyen egyértelmű a kutatók álláspontja. A különböző felfogások éppen a koszideri fémeket tartalmazó sírok értékelésével csapnak össze, vagyis kutatóink egy része azokat a sírokat, melyek koszideri fémeket tartalmaznak, egyértelműen a halomsíros bevándorlás előttinek tart, más részük pedig ezeket az együtteseket a legkorábbi halomsíros csoportok hagyatékaként értékel. A rendelkezésünkre álló kevés leletanyag egyelőre nem teszi lehetővé az egyértelmű döntést. A Dél-Alföld közép- és későbronzkori síregyütteseinek elemzése során három jól elhatárolható lelethorizontot különítettünk el, melyek a kérdéses területen egymást követve a halomsíros kultúra délalföldi csoportját jellemzik.

8 E csoportok — zárt temetőegyüttesek alapján elnevezve: Bogárzó, Tápé, Csórva — közül a legidősebb a bogárzói csoport, melynek leletei körében számos koszideri típusú tárgy került napvilágra. A csoport leletegyüttesei között kiemelkedően fontosak a kömpöci leletek. A Dél-Alföldön újabban előkerült koszideri típusú kincs

10 mellett ugyanis azokat a fémtípusokat is tartalmazzák, melyeket a baksi leletben ugyan nem találunk meg, de az egész koszideri horizontra jellemzőnek tarthatunk. A koszideri kincsek pontosabb elhatárolásának egyik sa5 Mozsolics, A., Archäologische Beiträge zur Geschichte der grossen Wanderung. Acta Arch. VIII. (1957) 119 pp. 6 Bona, I., Chronologie der Hortfunde vom Koszider-Typus. Acta Arch. IX. (1958) 211 Pp- , 7 Jílková, E., Zur Frage des südöstlichen Ursprungs und der Synchronisierung einiger Bronzegegenstände in der mittleren Bronzezeit. AR 1960. 597 pp. Kőszegi F., A rákospalotai kincslelet. Rákospalotai Múzeum Évkönyve. 1964. 9. 8 Kőszegi F., A halomsíros kultúra néhány magyarországi leletéről. AÉ 91. (1964) 3 pp. Kovács T., A halomsíros kultúra leletei az Észak-Alföldön. AÉ 93. (1966) 159 pp. Schreiber R., A rákospalotai edénylelet. AÉ 94. (1967) 48 pp. Kemenczei T., Adatok a Kárpát-medencei halomsíros kultúra vándorlásának kérdéseihez. AÉ 95. (1968) 159 pp. Trogmayer, О., Funde von Csóka-Koppánypart. MFMÉ 1963. 49 pp. 9 Trogmayer, О., Über die Funde der mittelbronzezeitlichen Hügelgräberkultur in Ungarn. Előadás a prágai kongresszuson, sajtó alatt. io Trogmayer, O., Der Schatzfund von Baks—Levelény. MFMÉ 1968. 15 pp. as