A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Trogmayer Ottó: Középbronzkori leletek Kömpöcről

rokkövét jelentenék azok a kerámiatárgyak, melyekkel e fémek társultak. Sajnos, a számos leletegyüttesből ilyet mindössze négyet ismerünk. A kengyeli aranycsüngők bögréje kapcsolható ugyan a füzesabonyi kultúra köréhez,

11 azonban hasonló magasfülű bögréket az egyeki kultúra köréből is ismerünk. A rákospalotai kincs sajátos háromfülű edénye Kőszegi F. szerint a füzesabonyi, későperjámosi, vatyai, magyarádi és halomsíros kultúrák stílusjegyeit hordozza,

12 tehát egyértelműen egyik kultúrához sem köthető. A névadó koszideri kincs edénytöredékei csücskös peremű durva fazékból származnak,

13 melyek általánosak még a tápéi csoport leletegyütteseiben is. A kömpöci lelet edényei ilyen vonatkozásban egyedülállók, mert párhuzamaikat — a fiatalabb halomsíros leletegyütteseken kívül — kizárólag a nyugati halomsíros körben találhatjuk meg. A tárgyak 1947-ben kerültek a szegedi múzeumba egy Gerzsán nevű földbirtokos ajándékaként. A nagyrévi, vatyai és csorvai

14 típusú edényekkel együtt szarmata kori és honfoglalás kori együtteseket is beleltároztak, ám a leltári feljegyzések, sajnos, elvesztek. Az 1953. évi leltározás során, az itt bemutatásra kerülő leleteknél utalnak az 1947. évi bejegyzésre, s a leltárkönyv „megjegyzés" rovatában ceruzával „szr"-nak jelölték a tárgyalandó együttest: 1. Szürkésbarna, homokkal soványított anyagú, öblös, éles vili vonalú, hengeres nyakú, kihajló peremű fazék. Peremét a vállal lapos szalagfül köti össze. Vállvonalán egymással szemben egy-egy három osztású bütyök, feltehetőleg a füllel szemközti oldalon is volt egy, itt az edény töredékes. Az edény testét függőleges és ferde kanellura-kötegek borítják, melyek árkait pecsételt díszítés sorai tagolják. Kiegészített. M. 18,3 cm, Pá. 19,5 cm, Fé. 9,3 cm.

15 (1. kép) 2. Barnás szürkés foltos, helyenként korrodált, durva felületű szilke. Lapos vastag füle a peremen és a vállon támaszkodik. Kiegészített. M. 14,7 cm, Pé. 12,5 cm, Fé. 8,5 cm.

16 (2- kép) 3. Szürke, vékony falú, nyomott aljú, éles has- és nyakvonalú, tölcséres nyakú, kihajló peremű bögre. Magas szalagfüle a váll közepén és a perem alatt támaszkodik. Nyakvonala alatt böködött pontsor fut körbe, mely a fül támaszkodó felületét megkerüli. Hasvonalán eredetileg négy szimmetrikusan elhelyezett bütyök ült, melyeket felül — a fül alatti kivételével — ívelt pontsor kerített. Kiegészített. M. 6,5 cm, Pé. 5,5 cm, Fá. 2,4 cm.

17 (3. kép) 4. Szürkésbarna, öblös, éles vállvonalú, kissé tölcsér-nyakú, kihajló peremű tál. Lapos szalagfüle a vállvonalon és a has felső harmadán támaszkodik. Vállvonalán böködött dísz fut körbe. Eredetileg alacsony csőtalpon állott, alját másodlagosan lecsiszolták. Kiegészített. M. 9,2 cm, Pé 19,7 cm, Fá. 6,2 cm.

18 (4. kép) 5. Spirál végű, középbordás bronzlemez kartekercspár töredékei. A töredékek végein két-két kis lyuk. A hosszanti bordák két oldalán egy szélesebb és egy szűkebb zeg-zug vonalat alkotó kerek poncokkal kialakított dísz fut. A lemezeket kétoldalt poncolt vonalak szegélyezik. A tekercsek vége négyzet metszetűre alakítva, spirálokká tekerve. Sz. 3,6 cm.

19 (I. t. 6—7) 6. Belül lapos, kívül domború, keskeny bronz-szalagból 11 fordulatos kartekercs és egy ugyanilyen, 8 fordulatos tekercs töredékei. Sz. 0,5 cm.

20 (5. kép) 11 Mozsolics, A., Der Goldfund von Kengyel. Acta Arch. IX. (1969). 12 Kőszegi F., A rákospalotai kincslelet. 20. p. 13 Mozsolics A., i. m. 1957. 123 pp. 14 Trogmayer, О., Beiträge zur Spätbronzezeit des südlichen Teils der ungarischen Tiefebene. Acta Arch. XV. (1963) 117 pp. 15 Ltsz. 53. 103. 1. 16 Ltsz. 53. 103. 3. 17 Ltsz. 53. 103. 4. 18 Ltsz. 53. 103. 12. ta Ltsz. 53. 103. 16. (Az egyik kartekercs két töredéke a JATE Ókortörténeti és Régészeti Intézetébe került, leltározatlan.) — A tárgyak rajzait H. Kiss Judit készítette. 2c

Ltsz. 53. 103. 17—18. 89