A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Marián Miklós–Varga Béláné: A pusztaszeri rezervátum és madárvilága

II. ÁTVONULÓ ÉS KÓBORLÓ FAJOK Podiceps eristatus — Búbos vöcsök A tavaszi magas vízállásnál rendes jelenség a rezervátumon. 6—8 példánynál többet •azonban egy ízben sem jegyeztünk fel. Phalacrocorax carbo — Kárókatona Az 1967. évi vizes esztendő egész júniusában területünkön tartózkodott 1 példány. Ardea cinerea — Szürke gém A rezervátum a közel és távol fészkelő szürke gémek tápterülete. Ezért állandó jelenség a tavon és a semlyéken. Tavasszal és nyáron 30—40 példánynál több nem látható. Augusztus végén és ősszel azonban néha nagy csapat is pihen a kakásban (1967. VIII. 3-án: kb. 250 pld.-t számolt •össze Szász András). Az anyányi fiatalok az artézi kút környékén tenyésző magasabb gyomok között tartózkodtak leginkább. Ardea purpurea — Vörös gém Jóval kisebb számban fordul elő, mint az előbbi faj. Néhány példánya azonban az egész vegetációs időszakban észlelhető. Augusztus végén 1—2 tucat madárból álló csapatai is láthatók. Ardeola ralloides — Üstökös gém Ritka kivételes vendég pusztánkon. 1966. VIII. 17-én 5 példányt észleltünk. Egretta alba — Nagy kócsag 1967. júliusában, majd decemberében tartózkodott a sziki mocsárban 1 példány. 1968. januárjának első hat napján pedig 2 nagy kócsagot figyeltünk meg ugyanitt. Mindkét .esetben kivételesen kóborló, illetőleg áttelelő példányokról lehet szó. Egretta garzetta — Kis kócsag A vegetációs periódus minden hónapjában látható néhány egyede. Már április—májusiban megjelenik 1—2 példány, ami azt bizonyítja, hogy téli szállásterületükről megérkezve, a Tisza menti fészektelepek elfoglalása előtt is van egy rövid kóborlási idejük. (1967. IV. 14.: 6 pld., IV. 28.: 3 pld.) Vonuló csapatok is megpihennek tavasszal és ősszel a területen (1967. VIII. 4.: 20 pld., 1968. IV. 25.: 25 pld.). Nycticorax nyeticorax — Bakcsó Kisebb számban egész esztendőben megfigyelhető a semlyékekben és a tó kakás partszegélyében, ahol nappali pihenőhelyet és táplálékot is taláL Nyár végi mozgalmában érdekes szerepet tölt be a rezervátum kis Szárnyék-erdeje. Július második felében és augusztusban százával éjszakáznak itt. 1967. VII. 15-én, amikor a legnagyobb létszámmal jelentkeztek, mintegy 500 példányt, VIII. 18-án még mindig 315 példányt figyeltünk meg. Szeptemberben azután 15—50-re csökkent a számuk. Az erdőben éjszakázó, nyilván kóborló és vonulásra gyülekező madártömeg a reggeli •órákban kisebb csapatokban kel szárnyra és hagyja el a Dongér területét. Botaurus stellaris — Bölömbika E legrejtettebb életmódot folytató gémfélénk kétségtelen jelenlétét bizonyítja, sőt fészkelését is valószínűvé teszi az 1966. és 1967. esztendőben végzett észlelésünk. Mindkét év júniusában több héten át hallottuk a sűrű sziki-kákásból — több helyről is — jellegzetes hangját. Fészkét nem sikerült felfedeznünk. Ciconia nigra — Fekete gólya Az 1966-os esztendő július—augusztusában tartózkodott — rendszerint a rezervátum magasabb növényzetében — 2 példány. Plegadis falcinellus — Batla Csak egy ízben figyeltük meg: 1966. IX. 26-án láttunk a tavon 1 — minden bizonynyal vonuló — magányos példányt. Platalea leucorodia — Kanalasgém Május közepétől szeptember közepéig rendszeres vendége a rezervátumnak. Leggyakoribb a 10—15 egyedből álló csapat, de nyár derekán nem ritka az 50—70 madárból, sőt több száz példányból összeverődött együttes sem. (1967. VII. 15.: 220 pld., 1967. VII. 22.: 250 pld.. 1967. VIII. 4-én és 5-én 1000, illetőleg 1200 egyedből álló vonuló sereg gyülekezett a Dongér-tavon.) Anser anser — Nyári lúd Különösen a tavaszi vonulási időben jelenik meg, kisebb csapatokban a tavon. Anser albifrons — Nagy lilik A ludak közül hazánknak e téli vendége jelentkezik legnagyobb számmal rezervátumunkon. Szeptembertől, amíg a tó be nem fagy, illetőleg a jég eltakarodásától március 247