A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Marián Miklós–Varga Béláné: A pusztaszeri rezervátum és madárvilága

A tó körüli tanyák istállóiban 15—20 pár fészkel. Oriolus oriolus — Sárgarigó A Szárnyék-erdőben és a Gyöngyi-erdőben, illetőleg a hozzájuk csatlakozó tanyák gyümölcsösében 2—3 pár költött. Corvus frugilegus — Vetési varjú Kis telepben fészkel, nagy tömegben táplálkozik a rezervátumon. 1968-ban mintegy 20 párból álló kis kolónia telepedett meg a Gyöngyi-erdőben. Tömegesen fészkel a rezervátumtól néhány kilométerre északkeletre fekvő erdőfoltokban, ahonnan naponta röpülnek ki a különböző táplálkozási területekre. A rezervátum is ezek között szerepel. Télen-nyáron szedeget néhány száz vetési varjú a sziki legelőn, a sáros partokon, vagy a száraz mederben. A terület fölött kora reggel és az esti szürkületet megelőző órában áthúzó, 5—6 kilométer hosszúra nyúló tömeg több ezer, rendszerint 2—3 csapat madárból tevődik össze. Pica pica — Szarka 4—5 pár fészkel a védett terület akácosaiban, ami — kártételüket tekintve — kissé sok is a gyér énekesmadár állományhoz viszonyítva. Oenanthe oenanthe — Hantmadár 1967-ben 1 pár fészkelését állapítottuk meg a rezervátum északkeleti részén, a sziki legelő és mezőgazdasági terület találkozásánál. Acrocephalus scirpaceus — Cserregő nádiposzáta A Dongér-tó parti növényzetében és a semlyékekben aránylag kis számban él. 1967. IX. 8-án egy teljesen legyengült, beteg példány került kézre. (A rezervátumon ekkor dúlt a madárvész.) Acrocephalus palustris — Énekes nádiposzáta Az előző fajjal azonos biotópban kisebb populációja él. Acrocephalus schoenobenus — Foltos nádiposzáta A rezervátum déli felén húzódó semlyékben számos pár költ. 1968. májusában megfigyeltük, hogy a hímek kedvenc éneklő helye az alacsony növényzetből kimagasló tavi kákabokrok legmagasabb pontja. Anthus campestris — Parlagi pityer Költését dr. Pátkai Imre figyelte meg a Dongér-tó nyugati oldalán, lucernásban. Motacilla flava — Sárga billegető Évenként mintegy 15—20 pár költ a legelőnek a tóra hajló szegélyén és a kiszáradt mederrészek kákafoltjaiban. Szívesen szedeget a legelésző jószág között. A megfigyelt legnagyobb együttes 35 madárból állt (1967. VIII. 5.). Lantus minor — Kis őrgébics 1968-ban 2 pár fészkelt a Gyöngyi-erdőben, illetőleg az ahhoz csatlakozó tanya udvarán. Mindkét fészek akácfán volt. Sturnus vulgaris — Seregély Csekély számban fészkelő, nagy tömegben átvonuló faj. Márciustól októberig állandóan megfigyelhető a sziki legelőn, vagy a vizes területek partoldalaiban. Szedegető csapatait néhány száz, nem ritkán 1000—1500 seregély alkotja. Tápterületén megfigyelt legnagyobb csapata kb. 5000 példányból állt (1966. IX. 18.). Táplálkozás közben szívesen tartózkodik pólingok és bíbicek társaságában. Elvegyül a legelésző nyáj közé is. A reggeli és esti húzások alkalmával 5000—10 000 madárból álló csapatok sereglenek a puszta fölött. 1968. májusában 3 pár fészkelt a Gyöngyi-tanya zsindely fedelében. Passer domesticus — Házi veréb A tanyák közelében nagy számban él. A Gyöngyi-erdő szélén, tanyaépület mellett néhány pár fészkelt akácfák ágvillájában (1968. V. 30.). Passer montanus — Mezei veréb A tanyák körüli kertekben fészkel, tápterülete a legelő és az akácosok bokrosai. Emberiza calandra — Sordély Fészkelő és átvonuló faj. Tavaszi vonulása 1968. III. 13-án került észlelésre (15 pld., Dr. Pátkai Imre). Őszi elvonulásáról 1967. X. 15-i feljegyzésünk szól (20 pld. egy csapatban). Költését 1967. V. 19-én állapítottuk meg. Fészkét a Dongér-tó meredek partjára, magas fű közé építette. 246