A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Marián Miklós–Varga Béláné: A pusztaszeri rezervátum és madárvilága

Kis számban fészkel a sziki kakásban. 1966. VI. 6-án 9 tojást és 1 frissen kikelt fiókát tartalmazó fészkét találtuk a Dongér-tó déli partjának növényzetében. Fulica atra — Szárcsa A rezervátum egyik legközönségesebb fészkelő és tömegesen átvonuló faja. Március elején érkezik (1967-ben III. 2-án) és 300—400 példánytól feketélik a tó és semiyékek vize. Április végére már csak az itt fészkelők (70—80 pár) maradnak helyben és szóródnak szét a kakásban, ahol fészküket építik. 1966. VI. 6-án már másodköltését tartalmazó fészkét, benne frissen kikelt fiókáit találtuk. Nyár végén, ősszel ismét nagy számban gyülekeznek a védett területen a dél felé vonulók. (1968. VIII. 15.: kb. 600 pld.) Vanelliis vanellus — Bíbic A szikesek egyik jellemző faja, amely a legnagyobb aszály idején sem hagyja el a kiégett pusztát. A Dongér-tó körzetében évente számos pár fészkel és ezres tömegekben vonul át. Kora tavaszi (február) megérkezése után megszállja a sziki legelőt és kisebb-nagyobb, olykor több százas csapatokra oszolva szedegeti annak bogárságát. E munkájában a gulya és a nyáj sem zavarja, bátran elkeveredik a legelésző állatok közé. Társaságkedvelő ösztöne jól fejlett. Táplálékkeresés közben gyakran teljesen elvegyül pólingok, seregélyek, pajzsos cankók tömegében. Fészkét a szigeten, a tómeder lapos partoldalában és a semiyékek kiemelkedő száraz földhátain meglehetős nagy számban találjuk. Késői utóköltését is megfigyeltük, 1965. VII. 23-án 4 tojásos fészekalját, 1 kikelt fiókával, találtuk a semlyékben. Áttelelő egyedét 1965. XII. 5-én észleltük az artézi kút elvezető csatornája mellett. Charadrius alexandrinus — Széki lile Jellegzetes fészkelője a szikes pusztának. Populációja a vizsgálati évek alatt meglehetősen állandó létszámot mutatott. Évenként általában 20—25 pár fészkelését állapítottuk meg. Kivétel volt az 1968-as rendkívül száraz esztendő, amikor a párok száma lecsökkent. A szigeten, a Dongér-tó lapos partján és a semiyékek kiemelkedő földhátain költ. Egyszerű fészkét a vakszik-padkákon, a törmelékes hullámsáv fölött helyezi el. Éppen a vakszikhez való ragaszkodása lehet az oka annak, hogy minden évben több fészekalját találtuk elpusztulva, kiszáradva. Az árnyéktalan, a hősugarakat erősen visszaverő sziken csak a szülőmadarak tudják saját testükkel az erős hőtől fiókáikat megvédeni. Nyugtalanítás esetén azonban a szülőmadár elhagyja fészkét és a fiókák védtelenül vannak kitéve a perzselő napsugaraknak. Limosa limosa — Goda Tömegesen vonul át és jelentős számban fészkel. Vándorútjáról márciusban érkezik és több százas csapatokban pihen a rezervátumban. Áprilisban már csak itt fészkelők tartózkodnak a területen. Ez idő tájban bármerre jár az •ember a szikeseken, jellegzetes kísérőrepülésükkel követik a szülőmadarak, hangos kiáltozással féltve fészküket. Tele van hangjukkal a puszta. Fészkét a semlyék és a tó sekély vizű részein, kiemelkedő növényekre építi. A fiókák kifejlődése után júliusban csapatokba verődik. Nagy gyülekezeteit számolhattuk meg ilyenkor (1967. VII. 16.: kb. .300 pld., VII. 22.: kb. 500 pld.). Az őszi elvonulásra gyülekezők száma sok százra emelkedhet (1967. VIII. 3.: kb. 1500 pld.). Tringa totanus — Piroslábú cankó Elég szép számban — nedves esztendőben 50—60 pár — költ a rezervátumban. Fészkét a semlyék és a tószegély magasabb füvébe rejti. A tavaszi, őszi vonulás idején több száz pihen a területen. Őszi elvonulásuk néha alaposan elhúzódik: 1968. X. 13-án még 18 példányt figyeltünk meg. Himantopus himantopus — Gólyatöcs Hazai szikeseink jellegzetes és ritka fészkelő madara. A megfigyelés éveiben — kivéve az 1968. esztendőt — rendszeresen költött. A pusztaszeri szikesekre az irodalmi adatokkal ellentétben (Kéve, 1960; Székessy, 1958) már április közepén megérkezik. Az 1966. és 1967. években 20—22 pár fészkelt. (A megelőző években, Dr. Varga Béla megfigyelése szerint, valamivel több). 1968-ban május 20. és május 24-én megfigyeltünk 1 példányt, de ez később a tó és semlyék kiszáradtával eltűnt a pusztáról. Fészkét a szigeten, a tóba és a semlyékekbe nyúló félszigeteken építi. Rendszerint a néhány centiméter mély vízben, kiemelkedő növénycsomókra, vagy a vízszegély lankájára 244